Utánpótlás

Visszatekintés a FIBA U20 Women’s European Challenger tornára – Wentzel Nórával beszélgettünk

Szerző: Nagy Norbert

2021.07.27. 20:56

#F1, #Wentzel Nóra

A magyar válogatott sikerét hozta a soproni FIBA U20 Women’s European Challenger. Wentzel Nórával tekintettünk vissza a 2001-es generáció utolsó utánpótlás tornájára. A sikerekről, a fejlődési lehetőségekről és a felnőtt válogatottról is beszélgettünk.

Gratulálok a tornagyőzelemhez! Mielőtt rátérnénk a mérkőzésekre, egy kicsit az érzelmi oldalról is beszéljünk. Mi játszódott le benned a himnusz alatt az eredményhirdetésnél? 

Köszönjük! Nagyon boldogok voltunk, hogy megnyertük ezt a tornát. Lezárult egy korszak és sok emlék előjött. Óriási öröm, hogy happy end lett a vége. Személy szerint nagy álmom volt, hogy egy torna végén a “We are the champions” szóljon annak a csapatnak, amelyiknek a tagja vagyok. A pályafutásomban első alkalom volt ez és emiatt is örök emlék marad. Azt egy kicsit sajnálom, hogy az utolsó meccset nem tudtuk megnyerni, de nagyon elfáradtunk végére. Az első hely hab a tornán és a végső siker mindenben kárpótolt minket.

Te is említetted, hogy lezárult egy korszak a 2001-es korosztály számára. Van olyan torna vagy eredmény, amit külön kiemelnél az utánpótlás évekből? 

Sok helyen jártunk, sok mindent megéltünk. U14-ben kezdődött Slovenj Gradecben, a csapat magja először ott szerepelt együtt. Hogy melyik a legjobb? Az összeshez kötődik kedves emlék, olyan jó dolgok, amik megmaradnak. Természetesen ért minket csalódás is, például amikor Minszkben negyedikek lettünk a Világbajnokságon és nem sikerült érmet szerezni. Utána mentünk az udine-i Európa-bajnokságra, ahol viszont idősebb korosztályban harmadikak lettünk. Minden év élményekkel teli, minden évben tudtunk érmet szerezni, amiből nem szeretnék egyet sem külön kiemelni.

Amikor kiderült, hogy az Európa-bajnokság helyett hivatalos nevén hat csapattal FIBA U20 Women’s European Challenger lesz, hogy élted meg? 

Még a felnőtt válogatottban beszélgettünk erről a csajokkal. Mindenki szomorú volt, mert az Európa-bajnokság is Sopronban lett volna és éreztük azt, hogy van esély érmet nyerni. Eddig kétszer jutottunk döntőbe, de nyerni egyszer sem sikerült. Úgy voltunk vele, ha harmadszor megcsináljuk a döntőt, akkor azt tuti behúzzuk. Amikor megtudtuk a döntést, szerintem mindenkiben volt hiányérzet. Aztán már arra gondoltunk, hogy ha lesz ez a torna, akkor azon kell megmutatni és hazai közönség előtt ki kell hozni a maximumot. Végül ez sikerült is és óriási öröm, hogy elsők lettünk.

Őszintén szólva én tartottam tőle, hogy milyen lesz ez a challenger. Intenzitásban, keménységben végül nagyon komoly torna kerekedett Sopronban. Te hogy láttad ezt a versenyhelyzetet?  

Nagyon érdekes, mert valóban ugyanúgy voltak holtponjaink, mint bármely másik világversenyen. Ilyen volt főleg a harmadik nap, amikor sorozatban harmadszor játszottunk. Ez a legnehezebb a nagy tornákon, hogy lenyomsz két meccset az elején és utána a harmadik napon harmadik alkalommal is játszani kell.
Biztattuk egymást, hogy meg tudjuk csinálni és utána jön egy pihenőnap, amikor fel lehet töltődni. Akkor játszottunk Izrael ellen, ami egy kemény és szenvedős meccs volt. Amikor ezt behúztuk, akkor utána már éreztem a csapaton, hogy kezdi összeszedni magát újra. A spanyol meccsre már nagyon elfáradtunk, de büszke vagyok a csapatra és az egész hétre. Együtt hoztuk össze ezt a sikert.

Néztem a statisztikákat a beszélgetésünk előtt. A két évvel ezelőtti U18-as Európa-bajnoksághoz képest a mezőnyszázalékban, a triplamutatóban és a lepattanókban, ahol megdupláztad a számaidat, előrébb léptél. Ezek tervezett változtatások a játékodban vagy egész egyszerűen más mérkőzésszituációk adódtak Sopronban?

Két év alatt sokat fejlődik, sokat változik egy játékos és ez a statisztikákban is megmutatkozik. Nem lehet ezt érzésem szerint összehasonlítani. Nekem is mondták, hogy fejlődtem. Rengeteget edzettem, sok energiát tettem a játékom fejlesztésébe. Konkrétan egy-egy dolgot nem emelnék ki, próbálom mindig a maximumot nyújtani. A tripláknál valóban kicsit többet vállalkoztam, de ez annak is betudható, hogy többször jött ki így a szituáció. A lepattanóknál Gáspi több alkalommal is felhívta a figyelmünket, hogy menjünk a támadólepattanókért és most úgy jött ki a lépés, hogy ezekből többet össze is tudtam szedni.

Bemutatkozhattál a felnőtt válogatottban, ami óriási mérföldkő egy sportoló életében. A lapunkban is beszámoltunk arról, amikor például Rátgéber Akadémián köszöntöttek ebből az alkalomból. Mit adott neked a felnőtt válogatottság? 

Nagyon jó érzés volt. Elég kaotikus lett az elmúlt szezonom. Előbb eltört a kezem és három hónapot kellett kihagynom, majd a rájátszásra covidos lettem. Óriási hullámvasút volt, ahol sokat kellett küzdeni, hogy mindig vissza tudjak jönni. Amikor megkaptam a behívót a felnőtt válogatottba, akkor ez az összes nehézség egy csapásra eltűnt. Nagyon örültem neki, hatalmas elismerés. Különösen az, hogy utazó is lehettem és pályára léphettem Görögországban. Próbáltam ott is a maximumot nyújtani támadásban, védekezésben.

Lehet a fiatalok szerepléséből bármilyen következtetést levonni az őszi Eb-selejtezőkre?

Ennyire ne szaladjunk előre. Én mindenképpen szeretnék ott lenni legközelebb is a felnőtt válogatottban. Most az elsődleges, hogy úgy dolgozzak a klubomban is, hogy ismét behívót kapjak. Sok munka áll előttem. Kell még küzdeni, nem mondom, hogy nem, de nagyon jó jel, hogy behívtak. Erőt és motivációt adott a májusi összetartás.

Térjünk át a klubcsapatodra, a PEAC-Pécsre. Rettenetesen vegyes az érzésekkel kérdezlek. Gyakorlatilag a járvány mindent felülírt Pécsett. Ugyanakkor, ha az egyéni mutatóidat nézzük, akkor neked a nehézségek ellenére extra szezonod volt.

Igen, teljesen kaotikus szezon van mögöttünk. Jól indult, aztán jött a kéztörés és az lelkileg is megviselt. Akkor azzal tornásztam fel magam, hogy majd jön a rájátszás és ott lehet bizonyítani. A Magyar Kupáig szépen el is jutottunk és az nekünk jól sikerült a negyedik hellyel. Aztán jött a Covid, nekem három hét teljesen kiesett, a negyeddöntő első meccsére a csapat ki sem tudott állni. Ezek a helyzetek lelkileg nagyon megfogják az embert. Sajnáltam, hogy hetedikek lettünk. Úgy éreztem, hogy többre lettünk volna képesek.

Az a legrosszabb lelkileg, ha egy csapat rajta kívül álló okból nem tud kiállni. Ennél még egy a pályán, versenyhelyzetben elszenvedett vereség is kezelhetőbb.

Igen, ez a legrosszabb és ez tud a legjobban fájni. El kell fogadni, hogy ez egy ilyen szezon volt és már a jövőbe tekintünk.

Utolsó éved jön az U20-as szabály alatt. Hogy számolsz ezzel kapcsolatban?

Én nem foglalkozom azzal, hogy mi lesz a percekkel, kapok-e lehetőséget a jövőben. Erre rágörcsölni nem jó dolog és általában akkor esik vissza egy játékos, ha ezen túl sokat izgul. Inkább élvezni próbálom a játékot. Beleadok apait-anyait, de nyilván mindenkinek van olyan meccse, amikor nem megy a játék. Az a legfontosabb, hogy ilyenkor is megpróbálok hasznos lenni a pályán. Ha a dobás nem is megy úgy, akkor védekezéssel, lepattanókkal segítem a csapatot. Minden körülmények között megpróbálok húzóember lenni. Ha megteszek mindent, akkor nincs okom a csalódottságra.

Olvashatóak a bejelentések Pécsről, a jövő évi keretben hol látod a helyed?

Erről most még nagyon nehéz beszélni. Nem minden légióst ismerek. Tavasszal Nikola Dudasova már csapattársam volt, Ty Marshall játszott Szekszárdon és onnan valamennyire ismerem a stílusát. Így, hogy még nem voltunk együtt, erről nem lehet határozottan kijelenteni semmit. Várhatóan jórészt kettes poszton számítanak rám, de azért remélem, hogy egyesen is bevetnek, mert szeretek irányítani.

Nagyjából egy hónapnak kell eltelni és akkor már láthatóak a szerepek. Sokk függ attól, hogy milyenek lesznek az érkezők, milyen stílust fog képviselni a csapat. Én mindig pozitív vagyok, mert ez szerintem fontos a csapat hangulata szempontjából is, hogy egy játékos így álljon hozzá. Bízom benne, hogy jó szezonunk lesz.

Miben látsz fejlődési lehetőséget?

A pick and roll-t kell megtanulnom jobban lejátszani. Ez nem egyszerű feladat. Fel kell ismerni a szituációt és ott a legjobb döntést hozni. Ezt nekem sokat kell gyakorolni. Védekezésben a segítés, a jó helyezkedés az, amin mindenképpen dolgozni szeretnék. Még egy dolgot emelnék ki, az a passzkultúra fejlesztése.

Hogy telik a következő időszak számodra?

Az első héten most relax volt. Az első és legfontosabb a pihenés. Szükséges a teljes kikapcsolódás egy ilyen szezon után, mert ez tényleg nagyon hosszú volt. Utána futás, úszás, kerékpár és kicsi erősítek is jönnek, mert teljesen leállni nem szabad. Aztán már kezdődik a felkészülés a klubbal. Most egy kicsit korábban kezdünk és előbb kell formába lendülni, mert szeptemberben Európa Kupa selejtezőt játszunk. Ennek olyan szempontból örülök, hogy előbb belerázódunk és így segít a bajnokságra is felkészülni. Azok a meccsek erre mindenképpen jók lesznek.