3x3

Visszatekintés a párizsi 3×3-as Európa-bajnokságra – Károlyi Andreát kérdeztük

Szerző: Nagy Norbert

2021.09.14. 19:10

#f2, #Károlyi Andrea

A hétvégén rendezték Párizsban a 2021-es 3×3-as Európa-bajnokságot. A magyar válogatott az 5. helyen zárt a kontinenstornán. Károlyi Andreát kérdeztük az Európa-bajnokság tapasztalatairól, miközben a felnőtt női 3×3 szezonzárására is kitértünk.

Gratulálok az 5. helyhez! Ha kezdhetek így egy beszélgetést, a körülmények ismeretében nagyon egyben volt ez az Európa-bajnokság.

Köszönjük! Lehet, hogy furcsán hangzik, de én is úgy érzem, hogy kihoztuk magunkból a maximumot. Azt mondtam a lányoknak is, hogy olyan paraméterekben, mint magasság, tömeg, nem tudtunk többet beletenni, de a szívüket maximálisan kirakták a pályára. Végül a későbbi ezüstérmestől kaptunk ki a negyeddöntőben.

Azzal zártuk a beharangozót, hogy a legfontosabb a terhek megosztása. Ezt maximálisan megtették a játékosok, akár a szerzett pontokat, akár bármely más statisztikai mutatót nézem.

Le a kalappal a lányok előtt. Emberfelettit küzdöttek az összes meccsen. Extra volt, ahogy Bach Boglárka beszállt a csapatba. Minden mérkőzés előtt az hangzott el, ha úgy jönnek le a lányok, hogy ennél többet nem tudnak beleadni, akkor minden rendben. Ez megvalósult. A német meccs után tanulságos látványt jelentett, hogy mindenkinek csurom vér volt a meze, annyira vetődtek a labdáért.

Bár természetesen a korábbi években is így volt, de most különösen szembetűnő számomra, hogy keménységben sikerült felvenni a versenyt.

Igen, csak olyan paraméterekben, mint a magasság, maradtunk alul. A maga 180 cm-ével a Bach Bogi volt a legmagasabb a keretben. A németek ellen fájó volt, hogy minden poszton magasabb játékosokkal szerepeltek és ott amiatt kaptunk is pár kosarat. Amit ebben a szerkezetben ki lehetett hozni, azt kihoztuk. Ezúton is köszönöm a TFSE-MTK-nak, hogy a felkészülésünket segítették és hozzájárultak ahhoz, hogy Király Andrea és Németh Alma közreműködjön az edzéseinken. Hullafáradtan is mindent beleadtak, nélkülük nem tudtunk volna felkészülni.

A beharangozóban a lelki tényezőkről is sokat beszéltünk. A pénteki nyitányon a Belgium (16-14) és Románia (13-12) ellen megnyert szoros mérkőzések azt mutatták, hogy ilyen téren helyrebillent a csapat.

Én is így érzem. Tényleg látszódott rajtuk, hogy kellett az a közel másfél hónap, ami eltelt 3×3 nélkül. Jót tett a játékosoknak, mert újra tudták élvezni a játékot. Mindig oda tudok visszakanyarodni, hogy elégedetten jöttünk haza. A két csoportmeccset nézve a belgák ellen vezettünk, de után visszajöttek egálra és mégis meg tudtuk nyerni. A románok pedig végig vezettek és fel tudtunk jönni, majd a végén fordítottunk. Nagy lelki erőről tettek tanúbizonyságot a lányok.

Tegyünk egy nemzetközi kitekintést. Ha azt nézem, hogy a legjobb négy közé az olimpia két legjobb európai csapata és az utolsó két Women’s Series torna győztese került, akkor összességében érvényesülni látszott a papírforma.

Az, hogy a németek itt is ilyen szépen szerepeltek, talán kisebb meglepetés. Ismét bebizonyosodott, hogy a 3×3-ban összeszokottság nélkül nem lehet eredményesnek lenni. Látni kell, hogy ők végig versenyezték az egész nyarat. Az olimpiai selejtezőn berakták Satou Sabally-t, de nem mentek vele semmire. Utána négy nem olyan neves játékossal egész nyáron játszottak és ez meghozta az eredményét. Ennek ellenpéldája a britek. Temi Fagbenlénél nagyobb nevet nem lehetett találni a párizsi mezőnyben és nem mentek vele semmire. Ha játszottak, ha nem játszottak belső posztot, egyik sem működött. Csak az összeszokottság hozhat nagy eredményt.

A spanyolok nagyon megérdemelték a győzelmet. Régóta versenyeznek együtt, a debreceni Eb-ezüstérmet leszámítva kiugró eredmény még hiányzott. Jó helyre került a trófea. Franciaország kapcsán már ott a tornán is azt mondtam, hogy nekik a spanyolok elleni elődöntőig igazán nehéz meccsük nem volt. A csoportban a németeket nyögvenyelős kezdés után magabiztosan verték. Izraelt és Romániát simán győzték le. Aztán amikor jöttek a spanyolok, ez már nem sikerült. A hazai pálya, amennyire segítség, annyira nehéz is.

A hétvégén Bukarestben zárul a Women’s Series 2021-es szezonja. A mezőnyben Franciaország és Spanyolország nélkül, Oroszországból egy U23-as csapattal. Ugyanazt tudom kérdezni, mint két éve a montreali nagydöntő alkalmával: milyen gondolataid vannak a sorozat zárása kapcsán?

A lemondások miatt Magyarországot is felkérték, de ha egy Európa-bajnokságra nem lehetett hat játékost összeszedni, akkor esélytelen, hogy egy ilyen tornára kimenjünk. A női mezőnyben nagyon nehéz mindenkinek, mert 100% az átfedés az 5:5 és a 3×3 között. Emiatt a Women’s Series kapcsán érzésem szerint meg kell oldani, hogy csak a nyarat vagy maximum szeptember első hétvégéjét vegye igénybe. A döntőnek a hiányzók ismeretében túl sok értelmét nem látom, de bízzunk benne, hogy idővel történik előrelépés.

Hogy alakulhat jövőre a versenyszezon? Mire kell odafigyelni? 

A lányokkal is beszéltük, hogy az idei nyár is megmutatta: az összeszokottság a legfontosabb. Mivel mindent a világranglista határoz meg, így könnyen lehet, hogy a következő nyarakat rá kell áldozni a non-stop versenyzésre. Ez elképesztően kimerítő és szükség lenne legalább nyolc emberre. Vagy stabilan két állandó négyest váltogatva vagy a nyolc játékost folyamatosan vegyítve kellene kiválasztani a rendelkezésre álló négyest, akivel az adott tornát meg tudjuk csinálni. A Tokió 2020 nem jött össze, de Párizs 2024 abszolút elérhető közelségben van. Ezt azonban csak akkor fogjuk tudni reálisan elérni, ha a világranglistán ott vagyunk az elitben. Tornák nélkül ezt sajnos nem lehet megtenni.