Hirdetés
Magyarország

Visszatekintés a Sopron Basket bajnoki döntős szereplésére – interjú Gáspár Dáviddal



:

:

Hirdetés

Fennállása 14. bajnoki címét ünnepelhette a Sopron Basket. Gáspár Dávid, vezetőedzővel készítettünk nagyinterjút a siker hátteréről.

Gratulálok a bajnoki címhez! A sajtófotókon keresztül is látszódott a felszabadultságod a finálé negyedik meccse után. Milyen érzések dolgoztak benned? 

Köszönjük szépen! Nagyfokú örömöt, felszabadultságot éreztem, mert hosszú és kemény szezonon vagyunk túl. Rengeteg kihívással meg kellett küzdeni. Kitűnő ellenfelekkel megvívott igen sok mérkőzés van a hátunk mögött. Ez rengeteg munkát, odafigyelést igényelt. Készenléti állapotban kellett lenni folyamatosan – ez nyilvánvaló, hogy minden csapat minden edzőjére igaz -, de jó érzés volt, hogy ezek után sikeresen zártuk a szezont.

Sokszor kiemelted az alkalmazkodás jelentőségét. Ez miben nyilvánult meg a napi munka során?

Ezt úgy kell érteni, hogy minden olyan kihíváshoz alkalmazkodni kellett, amit gördített elénk az élet. Gondolok például a szezon elején a pandémia miatt elhalasztott mérkőzésekre, ezek pótlásának a megszervezésére, észszerű ütemezésére. Ide tartozik az edzésmódszerek megválasztása, a munka összeállítása annak tükrében, hogy hány játékos áll rendelkezésre. A buborékokra való felkészülés. Nagyon sok mindenre kellett jó reagálni és azért emeltem ki, mert úgy érzem, hogy az egész szezon során a legtöbbször sikeres módszereket választottunk.

Ezt a tapasztalatot át lehet vinni egy olyan szezonra is, amikor visszaáll az élet a rendes kerékvágásba?

Azt gondolom, hogy tanulságos volt mindenkinek ez az évad. Abból a szempontból, hogy korábban ehhez hasonló szituációval egyikünk sem találkozott és olyan mezsgyére terelte a szakvezetőket, sportvezetőket, ahol korábban nem jártak. Az volt az érdekesség, hogy akármennyire is gátló tényezők sorakoztak fel előttünk, arra kellett figyelni, hogy ebből miként tudjuk kihozni a maximumot, illetve meg tudjuk-e találni azt az utat, hogy a fejlődés töretlen maradjon. Ilyen szempontból biztos, hogy értékes tapasztalatokkal gazdagodtunk.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Térjünk át a döntőre. A játékot tekintve az előzetes várakozásaidhoz képest ért meglepetés?

Összességében nagy meglepetés nem ért minket. Szezon végéről és a Szekszárd elleni párharcról beszélük, mind a két oldal minden kártyáját kijátszotta. Ismertük a védekezési szisztémájukat. Támadásban pedig azt, hogy mik a céljaik, mely szituációkat, mely játékosokat forszírozzák, miből akarnak helyzetet teremteni. Apróságok nyilván változtak. A döntőben két új játékkal jött elő a Szekszárd. Nekünk is voltak újdonságok, egy-egy új szettünk. A másik feltételezett gyenge pontjait igyekezett támadni mindkét csapat. Ezeket nem meglepetésként jellemezném, hanem olyan finomságokként, újításokként, amik kis pluszt adhattak a csapatok játékához.

Hol voltak szerinted a párharc fordulópontjai?

Azt gondolom, hogy a második mérkőzést leszámítva kitartottunk azon játékstílus mellett, amit egész szezonban reprezentáltunk. A másodikon ebbe hiba csúszott. 71 pontot kaptunk, amit nem neveznék soknak, de saját átlagunknál több. A lepattanók begyűjtése terén is nehézségekbe ütköztünk. Támadásban több olyan szituációt erőltettünk, ami inkább a Szekszárdnak kedvezett. Ezek miatt az önbizalom egy kicsit visszaesett, így nem tudtunk olyan gyors támadásokat vezetni. Ezért mondtam, hogy azon a mérkőzésen nem sikerült a játékstílusunkat követni, illetve ráerőltetni az ellenfélre azt, ami minket jellemez. Sokkal inkább a Szekszárd hatása érződött.

A másik három mérkőzésen ez pont az ellenkezője volt. Ami tanulságos számunkra, hogy a második mérkőzés után sikerült visszamennünk arra a szintre, hogy megvalósítottuk védekezésben, támadásban, amit előtte a szezonban. Kellő pofon tehát volt a második mérkőzés és megmutatta, hogy egy-egy alkalommal sem szabad eltérni attól, ami korábbiakban működött. Koncentrációban, keménységben, energikusságban szintet kellett emelni a harmadik meccsre. Emellett támadásban is másként készítettük elő a játékokat, sokkal többet fókuszáltunk arra, hogy a labda nélküli mozgásokból nagyobb előnyüket kreáljunk és jobban olvassuk a Szekszárd védekezését. A labdás 2-2 védésében három típust is felvonultattak és ezekre mindig kellett reagálni. Összességében ebben látom a fordulópontot.

Az Euroliga Final4 és a döntő között fizikálisan volt nehezebb felkészíteni a csapatot vagy mentális téren tudatosítani a játékosokban, hogy nincs vége az évnek?

Mindegyik téren fontos volt még az utolsó tartalékokat előhúzni. Kiemelném azt is, hogy rengeteg játékosnak voltak kisebb, nagyobb sérülései. Ezek kezelése nagyon lényeges ilyenkor. Az egészségügyi stáb kitűnő munkát végzett. Sikerült ezeket a fájdalmakat olyan szintre redukálni, hogy képesek legyenek a játékosok pályára lépni és teljesíteni. Fizikális oldalról úgy érzem jól meg lett alapozva a csapat, jó szinten mozgott végig. Azt természetesen nem lehet elvitatni, hogy érződött egy ilyen hosszú szezon végén a lábak fáradtsága.

Mentális oldalról hasonló a helyzet. Egész évben spiccen lenni, ott tartani a fókuszt kimerítő. Nyilván ezen a szinten elvárás, hogy ezt mindig tudjuk a maximumra hozni. A játékosok azonban emberek, nem gépek és nem lehet mindig a topon lenni. Ismerve őket, a felfogásukat, a profizmusukat, mindig igyekeztem olyan irányba tolni őket, hogy rendre tudjunk azon a szinten teljesíteni, amit elvárnak tőlünk és amit magunktól is elvárunk. Azt gondolom, hogy sikerült felrázni a csapatot és úgy jelen lenni a döntőben, ahogy azt korábban megszokhattuk.

Az Euroliga Final4-ról sokan kérdeztek már és éppen ezért én az emberi oldalt emelném ki. Két eredmény, 70-51 az elődöntőben és 34-16 a bronzmeccsen. Nekem nagyon pozitív, hogy megmaradt a tartása a csapatnak és ilyen nehéz szituációban is megőrizte a karakterét. Erre lehet építeni. Belülről ezt miként élted meg?

Köszönöm, hogy így láttad. Én is így gondolom. Egyrészről örömteli, másrészről egy Euroliga Final4-on azokat a hibákat nem lehet megengedni, amik addig a mérkőzésszituációig vezettek, amikre a kérdésekben utaltál. Sokat tanultunk ebből, hogy miként kell jelen lenni egy ilyen versenyen. Melyek azok a dolgok, amiket előtte az edzéseken, az addig vezető mérkőzéseken csiszolni kell. Fontos, ha újra eljutunk idáig, akkor ne kövessük el ezeket ismét.

Nem szeretnék egy ilyen sikeres évad végén nagy hangsúlyt fektetni a vereségekre. Tavaszról azonban három mérkőzést mégis kiemelnék: a Lyon elleni EL negyeddöntő visszavágója, az Euroliga elődöntője és a bajnoki finálé második meccse. Ezeket lehet egy kalap alá venni? Van bennük olyan visszatérő probléma, amin szerinted érdemes dolgozni?

Helyes, hogy ezt a hármat így összekapcsoltad. A Lyon elleni visszavágóra nagy előny birtokában mentünk bele, de mindenki tudta nálunk – az összes játékos és a szakmai stáb is -, hogy nincs vége. A Lyon azonban 28 pontos hátrány tudatában minden-mindegy alapon, faulthatáron túl védekezve, brutális tempóban játszva kezdte el gyűjteni a pontokat és sokkoltak minket. Az a lényeg ebben, hogy minden meccsre felfokozott állapotban kell bemenni. Erre értettem korábban, hogy nem vagyunk gépek, de mégis ez a cél. Amikor arról beszélünk, hogy magas szinten teljesít a csapat, akkor azt mindig elő kell tudni hozni. Jogosan kérdezhetjük, hogy ez lehetséges-e. A példa azt mutatja, hogy nem mindig lehetséges, de nekünk az a cél, hogy hozzuk elő a lehető legtöbb szituációban. Azt jól érezted, hogy ott ebből probléma volt.

Az Euroliga elődöntővel kapcsolatban nem ilyen problémáról beszélnék. Azt már korábban említettem, hogy elvégeztük azt a felkészülést minden téren, amit igényelt a csapat. Annak begyakorlását viszont, hogy az flottul menjen, nem tudtok megcsinálni. Nem mindegy, hogy bizonyos támadásszituációkon, helyzetek védésén hányszor megyünk át. A sérülések, Bri és Tina kezelései, illetve Jeca kivert foga sajnos gátolták és ez nagyon érződött. A Salamanca személyében az Euroliga egyik topcsapatáról beszélünk, akik szépen fel lettek készítve, kitűnő, játékosokkal, edzővel. Ezeket sokkal hamarabb fogták meg és kerültek jó ritmusba. Én inkább ennek tudom be, hogy az a mérkőzés elment és nem annak, hogy mentálisam nem állt volna készen a csapat.

Az Euroliga Final4-on ezek mellett előjött az probléma, amivel átvezetném a gondolatot a Szekszárdra, hogy sok szabad labdát és védőlepattanót veszítettünk. Ugyanez volt azon a szekszárdi összecsapáson. Sok szabad labdát, támadó-lepattanót engedélyeztünk és ez tud plusz lökést adni az ellenfelünknek. Ebből fakad, hogy nem tudunk gyorsindításokat vezetni, lendületes tranzíció támadásokat előkészíteni, elvesszük magunktól a könnyű pontok szerzésének lehetőségét. Innen indul, hogy az önbizalom nem olyan fokú, hogy a távoli dobások nem olyan ritmusban esnek. Ezek azok a pontok, amiket ismerünk és amiből tanulni kell.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Már korábban is érintettük, hogy majd történelmi távlatokban érthető meg igazán, milyen nagy eredmény sorozatban háromszor Euroliga Final4-t játszani. Hogy látod, mi szükséges ahhoz munka oldalról, hogy ezt a nemzetközi versenyképességet meg tudjátok tartani? Ide tenném azt a gondolatot is, hogy milyen változást hozhat, ha visszaáll a szokott mederbe a lebonyolítás? 

A kérdés első részére válaszolva az a munka, ami eddig jellemzett minket, nem eshet vissza. Sőt a korábbi tanulságokból táplálkozva, ezeket a pontokat megerősítve dolgozunk, az lesz a helyes út véleményem szerint. Saját határaikat feszegetve igyekszünk a maximumra törekedni. Ez továbbra is minden mérkőzésen a cél. Azt, hogy ez milyen eredménnyel párosul, még nem lehet megmondani. Nem ismerjük az ellenfeleket, a csoportok összetételét, de ez az, amit nekünk meg kell tenni a nulladik ponton.

Nyilvánvalóan, ha visszaáll a normális menetrendbe az Euroliga, az 14 alapszakasz mérkőzés minden második héten utazásokkal a magyar bajnoki mérkőzések között. Teljesen más ütem lesz, mint idén és emiatt másként is fognak zajlani a felkészülések ahhoz képest, ahogy a buborékrendszerben történtek. A válaszom elején megfogalmazottaknak kell lennie az útnak. A kivitelezésre, tehát, hogy a gyakorlatban miként valósul meg, akkor tudok majd válaszolni, ha elindul a szezon.

Az idei Sopron erejét én részben a mentális erőben, a kiemelkedő kémiában éreztem kívülről. Ez mennyiben erősíthető tudatosan a csapatépítésnél és mekkora az emberi faktor, ami menet közben derül ki?

Meghatározzuk, hogy mely feladatkört kell ellátnia egy játékosnak és erre a kiválasztásunk szerint megpróbáljuk megtalálni a megfelelő embert. Ez az első, hogy ezen szépen végig megyünk. Ha elfogadja a kezdésnél a feladatát és szívesen látja el, akkor emberileg év közben sem generál negatív hangot, sem saját magában, sem az öltözőben, ami esetleg egy másik irányban a kémia rovására mehet. Ez történik tehát a nulladik ponton.

Év közben, a játékosok profi felfogásúak, alázatosak, egymással kommunikatívak, jó emberek, akkor azokon a nehéz helyzeteken, amiket az élet gördít elénk, sokkal könnyebben túlteszik magukat. Szezon közben rengeteg beszélgetést, odafigyelést igényel az, hogy ezt fenntartsuk. Emberekkel foglalkozunk, érző emberekről beszélünk és így ez a terület egy lényeges része a munkánknak.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Hirdetés