:
:
Vasárnap ért véget Sopronban az U18-as A-divíziós Európa-bajnokság, mely során a magyar válogatott az 5. helyet szerezte meg és ezzel kivívta a 2017-es U19-es Világbajnokságon való részvétel jogát. A magyar csapat vezetõedzõjével Balogh Judittal beszélgettünk a torna tapasztalatairól.
Írta: Nagy Norbert
– Gratulálok a sikeres szerepléshez, az ötödik helyhez és ezzel a világbajnoki kvalifikációhoz! Fogalmazhatok úgy, hogy sikerült teljesítményben és eredményben is elérni a maximumot?
– Nem gondolnám, mindig lehet jobbat elérni. Nem tudom, hogy hol a maximum, ezt nehéz megmondani. Talán, ha egy kicsit a sorsolásunk jobb vagy egy-két dolog még sikerül, még elõrébb is végezhettünk volna.
– A magyar válogatott hét mérkõzést játszott, melybõl ötöt megnyert. A két vereséget a késõbbi aranyérmes Franciaországtól, illetve a bronzérmes Oroszországtól szenvedte el a csapat. Szakmailag mely találkozókat emelné ki, melyek voltak a legtanulságosabbak?
– Nyilvánvalóan a legtanulságosabb mindig az, amikor a legjobbakkal játszunk. Ha egy gyengébb, hátrébb jegyzett csapatot meg tudunk verni, az véleményem szerint nem olyan nagy dolog. Így mindenképpen a francia és az orosz meccsek voltak, amik mindenképpen elõre visznek, hiszen erõsebb ellenfelek ellen játszottunk.
– Miben voltak erõsebbek ezek a csapatok?
– A franciák fizikailag mindenképpen jobbak voltak. Róluk tudni kell, hogy napi kettõt edzenek 13 éves koruk óta, velük versenyezni fizikálisan nem egyszerû. Az oroszoknál volt egy extra játékos, akit meg tudtunk fogni, de az fel is emésztette az összes energiánkat. Egy picit jobban kellett volna odafigyelnünk, mert úgy gondolom, hogy az orosz csapat nem jobb nálunk. Talán nem vagyunk elég érettek arra, hogy egy orosz csapatot verjünk.
– Mennyire kellett az oroszokkal szemben elveszített negyeddöntõ után „pedagógusnak lenni”, feltüzelni a lányokat a nagy téttel bíró helyosztókra? Talán ennyi szubjektív megállapítás belefér, hogy én a helyszínen egy nagyon motivált, jól küzdõ csapatot láttam.
– Nyilván mindenki csalódott volt a játékosok közül, ahogy mi is, a szakvezetés is. Tovább kellett menni, hiszen újabb feladatok álltak elõttünk. Kellett foglalkozni ezzel a kérdéssel, le kellett küzdeni a csalódottságot. Tettünk is érte és a lányok is nagyon jó partnerek voltak ebben.
– Az 5. hellyel sikerült kivívni az U19-es Világbajnokságon való szereplés jogát. Milyen jelentõsége van ennek a tornának és milyen kihívásokat tartogat?
– Az, hogy ez az Európa-bajnokság egy kvalifikációs torna volt, mindenképpen azért jó, mert azok a csapatok, akik nem jutottak a négy közé, találtak még motivációt. Nagyon nehéz úgy lejátszani a maradék mérkõzéseket, hogy gyakorlatilag mindegy az eredmény. Ez jól látszódott az olaszokon is, akik biztos VB-résztvevõként már nem igyekeztek az utolsó két meccsen. Ugyanakkor a többi csapatnak ez egy nagyon fontos feladatot adott.
Azt, hogy jövõre miként oldható meg a Világbajnokság, jelenleg elképzelni sem tudom. Európa-bajnokság is lesz mellette, a játékosok egy része érettségizni fog. Nem is látom a megoldást. Egy újabb harc lesz a jövõ évben, hogy melyik versenyre milyen csapattal lehet elutazni.
Fotó: FIBA
– Láttam, hogy Sopronban a többi válogatott mérkõzését is figyelte. Milyennek ítélte meg a torna színvonalát?
– Nagyon erõs volt a mezõny. Amit gondoltunk, hogy kik a gyenge és kik az erõs csapatok, az nem teljesen a várakozások szerint alakult. A legjobb négy közé bekerült csapatok közül három az egyértelmûen borítékolható volt, ugyanakkor nem mutatkozott akkora különbség a válogatottak között, amennyit vártunk.
Nekünk a négy között ott lett volna a helyünk, de a lettek egy rendkívül szerencsés sorsolással nagyon könnyû ágra kerültek. Én azt mondanám, hogy a lett csapat erejét mi is képviseltük. Ha kicsit jobb a sorsolás és nem ilyen nehéz az utunk, ott lehettünk volna a legjobb négy között. Voltak olyan mérkõzések, aminél nagyobb különbségre számítottunk. Azt se felejtsük el, hogy a lettek csak nagy csatában tudták legyõzni a nyolcaddöntõben Izraelt és utána is hasonlóan küzdõs meccsen mentek be a négy közé. Azt pedig tudni kell, hogy Izrael kiesett a végén.
Nem voltak nagy különbségek, ami abból a szempontból mindenképpen jó, mert izgalmasabb, érdekesebb a verseny. Viszont tanulságos is abból a szempontból, hogy nincsenek könnyû ellenfelek. Mindenki ellen nagyon oda kell figyelni.
– Melyek azok a tulajdonságok, amelyekben véleménye szerint felveszi a versenyt a magyar csapat a három elõbb kiemelt nagy nemzet válogatottjaival és melyek azok a területek, ahol még hátrányban vagyunk?
– Fizikailag az orosz talán nem, de a spanyol és a francia válogatott jobban felkészített csapat volt. Itt meg kell jegyezni, hogy az évközi munkát nem lehet pótolni azzal a négy vagy a mi esetünkben gyakorlatilag kéthetes felkészüléssel, ami a válogatottban történik. Az mindenképpen nagyon fontos lenne, hogy a klubokban fizikailag is komoly munkát végezzenek a játékosok. Úgy érzem, hogy technikailag, játéktudásban fel tudjuk venni a versenyt. A mi játékosaink is nagyon ügyesek, ha nem ügyesebbek. Ezzel nem volt probléma.
Azt az egy-két helyzetet, ami eldöntötte a két elveszített mérkõzést, azt pillanatnyilag az a két csapat jobban tudta. Ezek azonban, például az oroszok ellni 3 pontos különbség, nagyon kicsi voltak. Azt nem mondanám, hogy az oroszok jobbak nálunk. Volt egy-két dolog ami eldöntötte azt a meccset, de végig versenyben voltunk, 37 percen át vezettünk. A franciákkal való összehasonlítás egy kicsit más, nagyon sokat edzenek, jó képességû játékosokból állnak. Nagy tömegbõl választanak, ugyanakkor úgy gondolom, hogy legyõzhetõek. Kicsit más összeállításban a felkészülés során le is gyõztük õket, taktikailag lehet õket megverni. Az biztos, hogy fizikailag fel kell nõni ehhez a feladathoz.
– A fizikai hátrány ledolgozásának érdekében mit lehet tenni?
– Mindenképpen a klubokban kell az évad közben komolyabb munkát végezni. Ez egyértelmûen látszódott a lányokon, hogy ki milyen munkához van szokva. Nagyon hamar elfáradtak a felkészülés során és ez a meccseken is egyszer-kétszer megmutatkozott. Mi kevesebbet edzünk, mint az ellenfeleink. A mi gyerekeink zömében egyet edzenek, míg az ellenfelek ennél többet. Volt olyan válogatott, amelyikrõl azt az információt kaptuk, hogy év közben minden héten két napot együtt dolgoznak, ami óriási elõny. Mindenképpen a klubokra hárulna nagyobb feladat ebben és ezt nyilván próbálják a szövetségben megoldani valahogy, hogy kicsit egységesítsük a rendszert. Nyilván minden klubnak mások a céljai, mások a lehetõségei. Nem biztos, hogy ez egységesen megvalósítható. Ennek nem az az oka, hogy a klubokban ezt nem akarják, nyilván nem errõl van szó, hanem a lehetõségek behatároltak.
– A hétvégén a FIBA rendezett egy fórumot a sportágban tapasztalható lemorzsolódásról, nevezetesen arról, hogy a nõi szakágban sokan nem jutnak el a profi karrierig. Ezt a kérdést olyan szakemberként, aki az utánpótlás mellett A-csoportos csapatot is visz, miként látja?
– Ez a lányoknál nagyon komoly jelenség, mivel nincs jövõjük a sportágban és ezt gyorsan felmérik. Egy lánnyal és egy fiúval szemben támasztott társadalmi elvárások mások. Ahhoz, hogy egy lány boldoguljon valószínûleg a sport nem lesz elég. Ha megnézzük, hogy ma Magyarországon a második vonalban milyen fizetések vannak a férfiben és a nõiben, akkor látjuk, hogy a nulla és a többszázezer forint közötti különbséget keresgéljük. Nem beszélve arról, hogy egy A-csoportos játékos esetében is a fiúk a többszörösét keresik a lányok bérének. Nagyon kevés nõi játékosnak tud megélhetést biztosítani a kosárlabda és ezért úgy látják, hogy több lehetõségük van a civil életben. Ez a probléma és probléma az is, hogy a külföldiek nagy száma az A-csoportot nagyon kevés lánynak teszi lehetõvé, miközben a második vonalban pénzt nem tudnak keresni.
