Hirdetés
Magyarország

Visszatekintés a TFSE-MTK elmúlt szezonjára – interjú Magyar Biankával



:

:

Fotó: TFSE-MTK

Hirdetés

A 2021/2022-es szezonban a 8. helyet szerezte meg az élvonalban a TFSE-MTK. Magyar Bianka, vezetőedzővel készítettünk egy átfogó interjút az évad tapasztalatairól, a fejlődési lehetőségekről és arról az egyetemi útról, melyet a TFSE igyekszik meghonosítani hazánkban.

Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt vettük fel a 2020/2021-es évad értékelését. Akkor a 8. hely után azt kérdeztem, hogy félig tele vagy félig üres a pohár, árnyalva annak szezonnak a tapasztalatait. Most talán nem kell árnyalni semmit, ez a 8. hely idén siker.

Ez volt a harmadik évem vezetőedzőként az első osztályban. A covid miatti nehézségek után a legnagyobb boldogság számunkra az volt, hogy végre nézők előtt léphettünk pályára. Ez olyan lendületet adott nekünk a startkor, hogy máig élnek bennem az első mérkőzések pillanatai még a nehezebb sorsolás ellenére is. Végig azt érezhettem, hogy a csapatomat a játékosok szíve, kellő motiváltsága viszi előre. Ami a legnagyobb értékünk, hogy a TFSE-nél játszó magyar sportolók valóban szívvel-lélekkel játszanak.

Az egyik pozitívuma az volt ennek az évnek, hogy a fiatalok, az egyetemisták is többet bizonyíthattak. Számtalan olyan mérkőzésünk volt, amikor ők kerültek fókuszba és nagyon szépen teljesítettek. Persze voltak nehézségeink, gondolok itt Baa Dominika sérülésére vagy a légiósaink sokszor előforduló alulteljesítésére, de összességében azt gondolom, teljesítettük az elvárásokat.

Úgy indultunk neki a szezonnak, hogy szeretnénk rájátszásba kerülni és a Magyar Kupán szerepelni. Nem volt szerencsénk a sorsolásnál, hiszen a Sopront kaptuk, így ott borítékolható volt, hogy az idei kupán csak egy mérkőzést játszhatunk. A bajnokságot nézve pedig összességében úgy érzem, a 8. hely reális.

A számszerű eredmények is ezt mutatják.

Idén elmaradtak a bravúrgyőzelmek, de a kötelezőket általában oda-vissza hoztuk. A szezon legnagyobb győzelme számunkra a BEAC elleni mérkőzés volt, amikor több, mint 10 ponttal kellett nyernünk, és amikor ezt meg tudtuk csinálni, az egy olyan élmény volt mindannyiunk életében, amire mindig emlékezni fogunk. Egyetlen mérkőzés eredménye miatt érzek egy kis keserűséget, ez pedig a hosszabbításos vereség a Vasastól hazai pályán. Ha az másként alakul, akkor akár előrébb is végezhettünk volna. Ha a rájátszást valaki a nyolcadik helyről kezdi, akkor több, mint valószínű, hogy a Sopronnal találkozik az első fordulóban és utána is a nehezebb ágon folytatja. Mindent mérlegre téve azonban azt gondolom, már az önmagában siker, hogy a harmadik évünkben is kivívtuk a rájátszásba kerülést.

Fotó: TFSE-MTK

Ebben a nagyon kiélezett, erős mezőnyben további szép szakmai sikereket is elértünk. Büszke vagyok arra, hogy rendre tudunk a válogatottba játékost adni. Korábban Bernáth Réka személyében, akinek az idei szereplése a DVTK-nál, ugyancsak büszkeséggel tölt el. Idén Dúl Panka jutott el a válogatottságig, akinek a teljesítményét mindenképpen kiemelném, de megemlíthetném még az U20-asokat is. Az első számú U20-asnak igazolt Baa Dominika sérülés miatti kiválása után Király Andrea és Burján Laura szépen lépett előre. Németh Alma élete legjobb szezonját teljesítette és Theodoreán Alexandra tapasztalata, megbízható játéka is nagy segítségünkre volt. Ezeket mind figyelembe véve, úgy érzem, jó évet zártunk.

Itt is szeretném kifejezni a köszönetemet a munkatársaimnak, a teljes stábnak, hiszen így együtt vagyunk mi jó csapat! Jó azt látni, ahogy évről-évre egyre többen tesznek azért, hogy mi fejlődhessünk. A szurkolótáborunk is szépen alakul. Többször sikerült a Városmajort megtöltenünk.

Mondhatom, hogy ennél a 7-8. helynél van az üvegplafon a TFSE-MTK számára?

Az idei csapatunkkal azt gondolom, hogy igen. Németh Almán és Theodoreán Alexandrán kívül tapasztalt játékosunk nem volt. Dúl Panka nőtte ki magát melléjük. Ezúttal a légiósválasztás sem sikerült a terveink szerint. Nekem edzőként tanulságokkal szolgált ez az év e tekintetben is.

Az én személyes edzői fejlődésemet segítették a nehézségek, hiszen sokat kellett idén alakítani a támadójátékunkon. Nem tudtuk azt a gyors kosárlabdát játszani, amit én egyébként szeretek. Az első két-évben 75-80 pontos meccseket hoztunk, de erre most nem volt alkalmas a keret. Szükség volt pár hónapra, mire sikerült átalakítani úgy a támadásunkat, hogy az jobban passzoljon a játékosokhoz.

Tavaly nyáron azt is célul tűztük ki, hogy a kapott pontjaink számát csökkentsük. Az elmúlt két évben 80 pont körül átlagoltunk ebben a mutatóban. Ezt most szerettük volna legalább 5-10 ponttal redukálni. Amit előbb is említettem, éppen azért, mert tisztában voltunk azzal, hogy a centereink nem annyira dominánsak, a támadásaink bizonytalanabbak. Igyekeztünk éppen ezért védekezésben többet nyújtani, ami szerintem sikerült.

Nem fogalmazhatok meg értékítéletet, de megkockáztatom azt a felvetést, hogy egy olyan kaliberű csapatnak, mint a TFSE-MTK egy ilyen szezon több visszajelzést ad, mint ha lett volna kettővel több légiósod – szemléletesen fogalmazva – 20 pontos átlaggal és most kettővel több győzelmet értékelnénk.

Ha a magyar játékosok szemszögéből nézem, akkor igen. Elég csak Király Andira vagy Németh Almára gondolni. Az első két évben ott volt Noodey (Alisia Jenkins – a szerk.), aki 35 percet játszott és vitte a hátán a csapatot, így mellette kevesebb lehetőséget kaptak. A másik oldalról viszont az élsportban győzelmekben mérik a teljesítményt.

Fotó: TFSE-MTK

Stílusban is visszatértek az első két évhez?

Igen, azt a stílust szeretem. A gyors kosárlabdát és azt, hogy támadásban minél ötletesebb megoldásokat válasszunk. Ehhez viszont kellenek olyan atléták, akik erre alkalmasak. Ennek megfelelően keresünk erősítést a következő szezonra.

Nagyon nagy utat tett meg a TFSE-MTK, de talán a következő lépcsőfok az eddigi legnehezebb. Hogy látod az előrelépés kérdését?

Az a vágyunk, ha elkészül az új csarnokunk, abban majd tudjunk Európa Kupa mérkőzéseket játszani. Akkor tudnak fejlődni még jobban a játékosok. Az a következő szint. Én hiszem azt, hogy nem szabad kihagyni lépcsőfokokat sem játékosoknak, sem edzőknek. Lépésről lépésre szeretnénk haladni előre. Ennek része az is, hogy elkövetünk hibákat, kudarcok érnek bennünket, de mindenből tanulunk. Ahogy már mondtam, én edzőként is rengeteget tanultam ebből az évből. Hiába van például egy elképzelésem a támadójátékra, ha arra az aktuálisan érkező játékosok nem alkalmasak. Ilyen helyzetekben változtatni kell.

Nyilván az elérhető helyezés mindig függ a rivális csapatoktól is, de fontos, hogy legyen egy saját filozófiánk, alapelvünk és ne a másokhoz való igazodás határozza ezt meg, hanem szépen haladjunk a mi utunkon. Hiba lenne, ha az alapelvektől eltérnénk. Igaz ez a játékoskiválasztásra is vagy éppen a szakmai stábra. A tervek szerint újra együtt tudunk dolgozni Hegedűs Péterrel, akivel ezt megelőzően is remek volt a közös munkánk.

Fontosnak tartom, hogy egy csapatnak, egy edzőnek legyen karaktere és ha kimondják a csapat nevét, hogy TF, akkor ezek a jellemzők rögtön beugorjanak. Nagy segítség, hogy ott van mögöttünk a Testnevelési Egyetem és annak a rektora, Dr. Sterbenz Tamás. Folyamatosan bővülnek a lehetőségeink, melyek révén egyre jobb feltételeket tudunk biztosítani a játékosainknak.

Milyen tapasztalataid vannak, erre az egyetemi irányra, amit képviseltek, nyitottak itthon a játékosok?

Személy szerint nekem nagyon sokat jelent, hogy mindhárom diplomámat a Testnevelési Egyetemen szereztem. A tanulmányaim alatt végig sportoltam, kosárlabdáztam, majd edzőként is egyre nagyobb feladatokat kaptam. Szerintem fontos annak népszerűsítése, hogy az élsport igenis összeegyeztethető az egyetemi tanulmányokkal. Igen, mi ezen a téren iránymutatóak vagyunk. Egy olyan perspektívát mutatunk a játékosainknak, ami aztán a későbbi életükre is kihat.

Úgy érzem, éppen ezért sokak számára szimpatikus a mi csapatunk és az általunk képviselt filozófia. Már van egy kép, ami kialakult rólunk, ha mondhatom ezt, van egy identitása a klubnak és szeretném, hogy ez tovább erősödjön. Tehát a fiatal kosarasoknak, a jövő egyetemistáinak egy ideális célpont szeretnénk lenni. Erre jó példa Baa Dominika, aki középiskolásként érkezett és egy év múlva a Testnevelési Egyetemre fog felvételizni. Ilyen játékosokkal dolgozni nagy öröm, de nagy felelősség is.

Zárásul egy kicsit beszéljünk az emberi oldalról is. Nemrég osztottad meg egy közösségi oldalon a három évvel ezelőtti három trófeát (Piros csoport, Hepp Kupa, MEFOB) hozó évad emlékezetes pillanatait. Emlékeszem, akkor nagy tervekkel nyilatkoztál lapunknak. Most három élvonalbeli szezonnal később benned és a játékosokban, klubban megvan ugyanaz a tűz?

Jó volt visszanézni azokat a pillanatokat, soha nem fogom elfelejteni azt az időszakot. Gyerekkorom óta fanatikusa vagyok a kosárlabda sportnak. Ebben élek, nagyon boldog vagyok ebben a hivatásomban, és mindig megtalálom azokat az új lehetőségeket, amelyek feltüzelnek és visznek előre. Most is már a jövő évi csapaton pörög az agyam.

A játékosokon is érzem a motivációt, őket pedig az hozhatja lendületbe, hogy nálunk fejlődhetnek, hétről-hétre valamiben jobbak tudnak lenni, és ami nagyon fontos, hogy lesz egy olyan diplomájuk, amivel örökre a sportéletben maradhatnak. A válaszom igen, a motiváció továbbra is megvan mindenkiben.

Fotó: TFSE-MTK

Hirdetés