Hirdetés
Magyarország

Visszatekintés az Aluinvent DVTK Magyar Kupa szereplésére – Földi Attilát kérdeztük



:

:

Hirdetés

Az Aluinvent DVTK ezüstérmet szerzett a 2021-es Killik László Női K&H Magyar Kupán. Földi Attila vezetőedzőt kértük, hogy foglalja össze gondolatait a nyolcas döntővel kapcsolatban.

Ritkán látni ennyire őszinte és felszabadult ünneplést a vesztes féltől egy döntő után, mint tőletek vasárnap este. Fogalmazhatok úgy, hogy ez volt a maximum számotokra?

Igen, ezt én is így gondolom. Jelenleg nem csak velünk szemben, de a Sopron az egyértelműen kimagaslik a mezőnyből. Lehet, hogy csúnyán hangzik, de mi mindannyian a második helyért versenyzünk. Nem mondhatom azt, hogy a Sopron verhetetlen, mert biztosan létezik az a forgatókönyv, amikor valaki le tudja győzni, de ennek a realitása elég kicsi.

Abszolút a maximális cél szerintem ez a második hely lehetett. A döntőn magán pedig az, hogy olyan képet mutassunk: küzdünk, harcolunk és nem adjuk fel akkor sem, amikor az ellenfél dominál. Azt gondolom, hogy ezt megtettük. Ha a teljes tornát nézzük, akkor a többi mérkőzésünk nagyon érdekes volt. A torna legszínvonalasabb meccsét is mi játszottuk és a legkevésbé színvonalasabbat is. Ugyanakkor mindkettőn azt sikerült elérni, amit akartunk.

Majd rátérünk ezekre is, de még egy kicsit maradjunk a döntőnél. Mi hangzott el a félidőben? A szempontotokból a második negyed volt a kritikus, ott alakult ki nagyobb különbség, a második 20 percben jól tartottátok a lépést, a harmadik negyedet meg is nyertétek.

Felemeltem egy kicsit a hangomat az öltözőben. Volt egy-két pillanat, amikor könnyelműek voltunk, nem megfelelően koncentráltunk. Nyilván ezt nem minden ellenfél használná ki úgy, mint a Sopron. Annak ellenére ott hibáztunk és olyanokban hibáztunk, amiket megbeszéltünk. Bár tudom, hogy a játékosok is fáradtak már, nehéz amikor hátrányban vannak, de azt szerettem volna megkövetelni tőlük, hogy ne engedjünk ki, ne adjuk fel. Nagyon sok könnyű hárompontost engedtünk a Sopronnak. Az cél volt, hogy könnyen ne szerezzenek a festékből pontokat és inkább azon próbáltunk rizikózni, hogy szétdobnak minket, de így is túl könnyűek voltak ezek a kísérletek. Akadt olyan, például Varga Alíz egyik hárompontosa, amikor az extra passzra nem is szaladtunk. Arról volt szó a félidőben, hogy szedjük össze magunkat, harcoljunk. Nem hagyhatjuk, hogy ilyen mederben menjen a mérkőzés. Jól reagáltak a lányok, elfogadták, hogy döntőben vagyunk és nem mindegy, hogy milyen képet mutatunk. Ez okozta a változást, mentek és harcoltak tovább.

Az elődöntőben a Győr ellen nekem az Európa Kupa mérkőzéseitek köszöntek vissza. Felszabadultan és teher nélkül játszottatok. Mi ennek az állapotnak a lélektani háttere?

Érdekes ebből a szempontból a kupa. Néha az esélytelenebb csapat kerül esélyesebb pozícióba. A Győrön volt kis nyomás. Megvertek minket kétszer a bajnokságban, alig szenvedtek vereséget, jó teljesítményt nyújtanak. Jön egy csapat, ebben az esetben mi, hogy tudjuk magunkról: képesek vagyunk rá, de nincs túl nagy teher rajtunk, csak színtiszta motiváció. Vissza szerettünk volna vágni a korábbi vereségekért. Ez a végén rányomta a bélyegét a játékunkra. Ezen felül azt emelném ki, hogy fegyelmezettek voltunk és betartottuk, amit megbeszéltünk. Az akarattal máskor sincs probléma, csak egy kicsit fegyelmezetlenek vagyunk. Most nem volt ilyen probléma, a taktikánk szépen működött. Az utolsó negyedben, amikor váltottunk védekezésben, az is bejött. A kulcs akkor az volt, hogy Beatrice Mompremier-t szépen megállítottuk. Talán úgy, mint még senki ebben a szezonban.

Fotó: Girgász Péter

Itt csatlakoznék hozzád az elődöntővel. Talán annak a legnagyobb értéke a továbbjutáson túl az volt, hogy esélyes pozícióból nyertetek. Abban az építkezésben, amiben vagytok, meg kell tanulni ezt is.

Rá is nyomta a bélyegét a mérkőzésre ez. Valóban, ugyanaz volt a helyzet, mint a Győr elleni negyeddöntők során, csak fordítva. Megtapasztaltuk mindkét oldalát a történetnek. Azt tudom elmondani, mint az előbb. Ezúttal egy kicsit mi voltunk az esélyesebbek, bár itt sem olyan ég és föld a különbség, benne lehet, hogy mi kikapunk a Pécstől.  Valamivel mégis mi tűntünk az esélyesebbnek és ott volt a fejekben, hogy menni kell, mert a másik ágon a Sopron és a Szekszárd szerepelt, tehát egy vereség esetén reális forgatókönyv a negyedik hely. A győzelem viszont döntőt és biztos éremszerzést jelentett. Ezzel érezhetően nehezen birkóztunk meg. Egylabdás meccs lett, amiből mi jöttünk ki jobban, de nem sikerült azt hozni, amit szerettünk volna. Nagyon boldogok lehetünk amiatt, hogy nyertünk, mert ez volt a cél. Utólag nem érdekel senkit, hogy szép volt vagy sem. Nagy tapasztalatot jelent. Ilyen helyzetben kulcsfontosságú, hogy van egy Medgyessy Dóránk és egy Keyona Hayes-ünk a keretben.

Mik azok a tapasztalatok, amiket a szezon hátralévő részére magatokkal tudtok vinni?

Mindenképpen az, hogy lássák a játékosok, amit a Győr meccsel kapcsolatban elmondtam. Nem elég az, hogy harcosok vagyunk, hanem fegyelmezetten be kell tartani azokat, amit megbeszélünk. Bízni kell abban, amit kitalálunk és törekedni kell arra, hogy maximálisan végrehajtsuk. Szerintem a lányok is átérzik, hogy ha betartjuk, úgy csináljuk, hogy nincs benne túl sok hiba, akkor működni fog minden. A másik, amit kiemelnék, az a Pécs elleni meccs. Tudni kell ilyen mérkőzéseket hozni, mert most ilyenek várnak ránk a bajnokságban. Én ezt a kettőt emelném ki, amiket vinnünk kell magunkkal.

Hogy telik a Sopron elleni szombati bajnoki mérkőzésig a program?

Két nap szünetet iktattunk be, amit nagyon megérdemelnek a lányok. A fiatalok, akik keveset játszottak, ők edzenek. Nem teljes kikapcsolás lesz úgymond, de a kulcsjátékosoknak ebben az erőltetett menetben muszáj pihenni. Három ilyen mérkőzést lejátszani röviden időn belül utazgatással, nem egyszerű feladat. A regenerálódáson van a hangsúly. Szerdán folytatjuk a munkát. Ahogy mondtad, szombaton jön egy újabb Sopron elleni mérkőzés. Láttuk, hogy vannak időszakok, amikor egyenrangú partnerek tudunk lenni és arra kell törekedni, hogy ezt az időt megpróbáljuk minél jobban megnyújtani.

Fotó: Girgász Péter

Hirdetés