Hirdetés
Magyarország

Visszatekintés az amszterdami Eb-selejtezőre – interjú Székely Norberttel



:

:

Hirdetés

A magyar válogatott 68-63-as vereséget szenvedett Hollandiától a 2021-es Európa-bajnokság selejtezőjének 4. fordulójában. Válogatottunk 20 pontos hátrányból felállt, de szoros végjátékban végül alulmaradt az amszterdami összecsapáson. Székely Norbert, szövetségi kapitányt kértük arra, hogy értékelje lapunknak a találkozót.

Korábban már összefoglaltad a benyomásaidat az Eb-selejtezőről a sportnapilapnak és az M4 Sportnak. Éppen ezért én egy kicsit mással indítanék. Említetted az egyik nyilatkozatodban, hogy könyvet lehet írni az elmúlt négy hétről. Mi lenne ennek a könyvnek a konklúziója?

Talán az, hogy a sportban milyen rövid idő alatt milyen változások és milyen fordulatok történhetnek meg. Olyan esszenciája van a sportnak, ami egy ember életében maximum egyszer-kétszer fordul elő. A sportban pedig folyamatosan. Elképesztően sok tényezőnek kell jól együtt állnia, hogy a teljesítményt maximálisan ki tudja hozni magából egy csapat vagy egy játékos.

Azért ezzel indítottam a beszélgetést, mert ennek a mostani helyzetnek nagyon vegyes a megítélése. Egyik oldalon a rengeteg nehezítő tényező sorakozik fel a hiányzókkal, az elvett hazai meccsel és azzal, hogy az utolsó pillanatban még Amszterdamban is változtatni kellett. Másik oldalon pedig az, hogy a 2019-es Európa-bajnokság hetedikje kétszer nem tudta legyőzni Hollandiát. 

Arra, hogy nem tudta legyőzni kétszer Hollandiát, például azt tudom mondani, hogy nekünk nincsen olyan játékosunk, aki a Salamancában játszik vagy egyáltalán a spanyol bajnokságban. Olyan sincs most jelen pillanatban, aki domináns tud lenni a saját pozíciójában Európában.

A holland kosárlabdát most nagyon sokan látták, csak azt nem tudják milyen változáson ment keresztül. Kilenc évvel ezelőtt a soproni pótselejtezőn, amikor 68-39-re győztük le őket, szakadéknyi különbség volt. Most nem, hogy szakadéknyi különbség nincs, hanem elég vékony a mezsgye.

Ha azt nézem, hogy két mérkőzés volt a hollandok ellen, de mind a kettőt idegenben játszottuk speciális körülmények között. Akkor azt azért senki ne higgye, hogy ettől a holland csapattól mi tízből tíz alkalommal kikapunk. Mind a kettőre olyan szituációban, a másodikra ráadásul Coviddal terhelt időszakban került sor, ami alapvetően átírt bizonyos körülményeket.

Amit említettél korábban, azt megerősíti, hogy a négy nagy nemzet (Spanyolország, Franciaország, Oroszország és Olaszország) mellett egyedül Hollandia állt az elmúlt öt évben kétszer dobogóra U20-as Európa-bajnokságon.

Így van. Ez a holland kosárlabda folyamatosan előre tart. A belgához lehet egy kicsit hasonlítani, igaz nekik van 5-6 év előnyünk, de fizikalitásban, gondolkodásmódban ahhoz áll a legközelebb.

Az is nagyon speciális, hogy a holland kosárlabda miért nem tudott a korábbi Európa-bajnokságokra kijutni. Azért, mert nem voltak itt a légiósai, akik most meghatározó szerepet játszottak. Azzal együtt, hogy felnőtt egy generáció, amelyik az U20-as Eb-ken jól teljesített, illetve az Egyesült Államokban tanult.

Említhetnénk Laura Cornelius-t vagy ott van Emese Hof, akik magas szinten jegyzett játékosok az európai kosárlabdában. Ilyen erőt eddig nem tudott felmutatni a holland kosárlabda. Ettől függetlenül, ha mind a két mérkőzést Magyarországon játsszuk, akkor lett volna annyira erős a válogatottunk, hogy jó eséllyel mind a kétszer legyőzi Hollandiát.

Nekem ez a mérkőzés ismét megmutatta, ha kiesnek kulcsemberek, akkor sajnos kevés ideális korban lévő, kellő rutinnal rendelkező játékos van, aki felléphetne a helyükre. Nagyon sok tehetséggel rendelkezik a magyar női kosárlabda, de ők még fiatalok egy ilyen téthelyzethez.

Ez egy evolúciós folyamat. Hosszú évekig így volt és nagyon vékony mezsgyén egyensúlyozott a magyar női kosárlabda. Ez most kezd megváltozni. Most még úgy van, ahogy te mondtad, de egy-két éven belül ebben komoly fordulatot várok. Hagyjuk is, akik most a Covid miatt hiányoztak, elég ha Juhász Dorkát betesszük ebbe csapatban. Komoly perspektíva van a válogatottban.

Beszélhetünk öt-hét olyan játékosról, akik csapatban lettek volna, ami egészen más helyzetet teremt. E mögé természetesen nem szabad bújni, de ez egy Covid-helyzetben lejátszott Európa-bajnoki selejtező, ami nagy mértékben befolyásolta a csapatok összetételét és egyáltalán a lebonyolítást. Olyan helyzetbe kerültünk, amire szerintem még nem volt példa. Ellenfeleink közül Hollandia hármat otthon játszott a négy mérkőzéséből.

Fotó: FIBA.Basketball

Sokszor kiemelésre került a mérkőzés első 15 perce. Szerintem azok számára, akik követik a női kosárlabdát, nem okozott akkora meglepetést, amit ott láttunk. Inkább az egészet nézném és azt, hogy még a fordítás pillanataiban sem éreztem azt az erőt, hogy a döntő “ütést” be tudnánk venni. Azt, amit például a szlovákok megtettek csütörtökön. Hogy látod ezt?

Én is így érzem. Az elején lassan, körülményesen kezdtünk. Rosszul passzoltunk, rosszul alakítottuk ki a helyzeteket és rossz felfogásban játszottunk. Kialakult egy nagy különbség. Azt tudtuk, hogy a hollandok nagy energiával fognak kosárlabdázni, de azt is tudtuk, hogy ebből ők nem tudnak továbblépni. Mi bíztunk abban, hogy kitartóan tudjuk egész mérkőzésen a saját stílusunkat játszani. Olyan különbség alakult ki, amiből viszont már nehéz volt felzárkózni és ez, ahogy a hollandokat, úgy minket is felőrölt.

Emlékezhetünk rá, hogy 55-54-nél vezettünk. Büntetődobással jöhettek a hollandok. Az elsőt bedobták, a másodiknál leszedték a lepattanót és abból kaptuk az első hárompontost, amit még egy követett. Ekkor már csak három perc volt vissza és ez a kettő dobás elkerülhetetlenül kulcsmomentummá vált. Itt már megint olyan hátrányt szedtünk össze, amiből nem tudtunk visszajönni.

Tudom, hogy sokan megkérdezték azóta, de egy visszatekintésben ez megkerülhetetlen. Mi szólt a nyolcas rotáció mellett?

Ebben a helyzetben csak szép lehetek, okos nem. Múlt évben az volt a probléma, hogy 12 ember játszott Hollandiában, most az, hogy nyolc. Úgy értelemezem, hogy ez a szakma megkérdőjelezése. Most beszéltünk arról, hogy a tervezett csapatból 5-7 ember nem volt itt. Nem gondolom azt, hogy sokkal szélesebb rotációval kellett volna játszani. Kombó játékosokra volt szükség. Megmondom őszintén, hogy nem fogok magyarázkodni emiatt.

Beszéljünk egy kicsit a pozitívumokról. Sokan szépen szálltak be a fiatalok közül, amire lehet építeni.

A mérkőzés negatívuma az, hogy kikaptunk. A fiatalok beszállásával kapcsolatban elég annyit mondani, hogy Török Ági szenzációs volt. Elkezdtük beépíteni Magyarország egyik legnagyobb tehetségét Kiss Angelikát. Aho Nina sem volt eddig válogatott és most 30 percet játszott. Nyilván nem volt szép a dobástérképe, de védekezésben ma Magyarországon ezt a színvonalat kevesen tudták volna megcsinálni.

Lelik Réka beépítése sem zökkenőmentes, mint látszik. Nagyon komoly folyamat, továbbra is bízunk benne. Nem érzem, hogy nincs jövőnk, de az biztos, hogy a nehézségek továbbra is megvannak.

Éppen a fiatalok miatt, amit én fontosnak tartok, hogy nem szabad fejjel a falnak menni. Ráadásul még esély is van a továbbjutásra.

Erről két dolog jut eszembe. Februárban senki nem fog arra emlékezni, hogy mi történt novemberben. Csak azt fogják nézni, hogy bent vagy-e az Eb-mezőnyében vagy nem. Ez így helyes, hiszen a felnőtt válogatott erről szól. A másik oldalról sajnos azok a helyzetek, amikből az előző selejtező-sorozatban és az Európa-bajnokságon pozitívan jöttünk ki, most az ellenkezőjére fordultak. Ez biztos, hogy alapvetően befolyásolt egy csomó dolgot.

El kell kezdeni megnézni, hogy mi történhet ebben a csoportban. A magyar válogatottnak nem a legjobb a pozíciója, de akár egy 10 pontos Szlovákia elleni győzelemmel nagyon jó lehet. Ez pedig nem egy földtől elrugaszkodott eredmény. Biztos, hogy nem lehet feladni és hinni kell a továbbjutásban.

Nem tudjuk mit hoznak a következő hetek, hónapok, de most induljunk ki abból, hogy a tervezett ütemben megy a kosárlabda élet a februári válogatott programig. A szakmai stábnak mi lesz a feladata a következő időszakban?

Az biztos, hogy a következő hónapokban figyelni kell a játékosok egészségét és először is azt kell követni, vizsgálni, hogy ki lehet ott. Bár ahogy ezt láttuk, még a busz indulásakor sem lehet biztosan tudni. Például Határ Bernadett szereplése már most kérdéses. Esetében nem “egy centerről” beszélünk, hanem egy kiemelkedő játéktudással rendelkező, 208 cm magas meghatározó játékosról. A másik, hogy próbáljunk meg olyan stílust találni a következőekben, amiben egyszer már sikeresek voltunk a szlovákok ellen és ezt a stílust sulykolni a játékosokba a beszélgetések során és majd az egymás közötti munka során.

Fotó: FIBA.Basketball