Hirdetés
Magyarország

Visszatekintés az Atomerőmű KSC Szekszárd bajnoki döntős szereplésére – Zseljko Djokicsot kérdeztük



:

:

Hirdetés

Ezüstérmet szerzett a bajnokságban az Atomerőmű KSC Szekszárd. Zseljko Djokics, vezetőedzőt kértük arra, hogy egy kicsit a szezont is értékelve foglalja össze gondolatait a fináléval kapcsolatban.

Gratulálok az idei szezonhoz! Így visszagondolva, a bajnoki döntőből is kihoztátok, amit reálisan ki lehetett.

Szerintem többet is. Amikor eldőlt, hogy DeWanna Bonner nem jön vissza, nagyon kellemetlen helyzetbe kerültünk. A döntő előtti utolsó egy hónap a beépítéséről szólt. Felépítettük őt és fontos láncszem lett a csapatban. Ilyen szintű kulcsjátékos nélkül nem volt könnyű bemenni a döntőbe. Büszke vagyok a lányokra, amiért sikerült egyszer megverni ezt a bombaerős Sopront.

Fotó: Jantner Zsolt / Atomerőmű KSC Szekszárd

Szempontotokból növeli annak a győzelemnek az értékét, hogy mindezt még éles téthelyzetben tettétek.

Igen, ennek ez volt a lényege. Nem az történt, hogy példádul egy Euroliga csoportmeccsről érkeztek vissza fáradtan és másnap játszottunk, hanem ez a döntő szériában történt. Három külföldivel tudtunk felállni. Maja Skorics sem játszott ekkor. Az első mérkőzésen megpróbáltam szerepeltetni, de a másodikon a bemelegítésnél újra megroppant  a térde és nem számíthattunk rá. Januárban a győri buborék idején volt az első alkalom, hogy egy hetet a teljes keret együtt tudott edzeni. Nagyon boldog voltam akkor, de ahogy utána is mondtam neked: egy meccset játszhattunk együtt és a másodikra kiesett Maja. Egy olyan vezér nélkül maradtunk, aki nem csak pontokban, lepattanókban, gólpasszokban, hanem emberileg, a karakterével nagyon fontos tagja a csapatnak.

Korábbi hasonlatommal élve Maja Skorics és DeWanna Bonner nélkül úgy játszottunk, mint a Chicago Bulls Pipen és Jordan nélkül. Nem adtuk fel, harcoltunk és örülök, hogy meghosszabbítottuk addig a párharcot, hogy szurkolók előtt léphettünk pályára. Ezzel az élménnyel mehettünk el a szünetre. Természetesen a meccs után szomorúak voltunk a vereség miatt. Én hittem abban, hogy meccsről meccsre tudunk fejlődni. A Sopront kemény, brusztolós játék jellemzi, amihez az Euroliga miatt hozzászokott az elmúlt években. Mi ezt nem tudtuk modellezni edzéseken, ahogy nyilván azt sem, hogy 208 cm magas center álljon a palánk alatt.

Én abban bíztam, hogy a minden harmadik napon játszott meccsek alatt fejlődünk és felvesszük ezt a ritmust, mert a mi fiatal keretünk tud fejlődni meccsről meccsre. Sajnos azonban azt tapasztaltuk, hogy nem bírjuk ezt a terhelést. A második mérkőzésen extrán játszottunk, mi kontrolláltuk a ritmust. A harmadikon amikor nagy lett a különbség, már elkezdtük pihentetni a kulcsjátékosokat, de a negyedik meccsre már ez sem volt elég. Zala Friskovecről tudom mondani, hogy jó ritmusban kosárlabdázott, de a Sopron ellen nem elég 1-2 jó teljesítmény, hanem minimum 3-4 embertől kellene ilyen.

Fotó: Jantner Zsolt / Atomerőmű KSC Szekszárd

Volt az idei évadban az egyéni teljesítményeket nézve pozitív meglepetés, akit külön is kiemelnél?

Én mindig csapatról beszélek. Az utolsó 4-5 évben ebben nagyon sokat léptünk előre, hogy a klub úgy viselkedik, mint egy család. A legnagyobb klubok igazi erőssége is abban rejlik, hogy együtt, egymásért dolgoznak a tagjai. Ha ki kell emelnem egyéneket, akkor a legfontosabb Gereben Lívia visszatérése. Kevesen látják, hogy tavaly honnan indultunk és eljutott oda, hogy a szezon végére értékes perceket tudott játszani egy Euroliga Final4 résztvevő csapat elleni döntőben.

Studer Ágnes fejlődött olyan mértékben, hogy az év játékosának kellene megválasztani. Nem hagyott ki sok mérkőzést, az Európa Kupában is kiemelkedően teljesített. Támadásban, gólpasszokban, védekezésben és egyáltalán abban, hogy igazi vezérként tudott előre lépni. Ez óriási boldogság, ha látja az ember a fejlődést. A fiatalok közül Miklós Melindát említeném ki, aki most itt a végén kevesebbet játszott, de az utolsó 4-5 hónapban folyamatosan magas szintű edzésmunkát végzett és ez meglátszik. Folytathatnám a sort, nem említettem mindenkit, de szépen lépdeltünk előre.

Sokat jelentett DeWanna Bonner jelenléte abban az egy hónapban, mert ő óriási pluszt adott és mindenki megtapasztalhatta, hogy mit jelent egy ilyen nagy sztár. Érezhettük, hogy két-három ilyen kaliberű játékosra lenne szükség, ha a Sopronnal és más Euroliga szintű csapattal fel akarjuk venni a versenyt. Ha ilyen játékosokat tudunk hozni, akkor lehet esélyünk például egy bajnoki döntőben.

Fotó: Jantner Zsolt / Atomerőmű KSC Szekszárd

Január óta hét alkalommal játszottatok a Sopronnal, kétszer-kétszer török és francia csapatokkal és az Európa Kupa elődöntőjében a Reyer Veneziával. Ezen tapasztalatokat összegezve szerinted miben kellene fejlődnie a csapatnak a nemzetközi versenyképességet tekintve?

Egyértelműen a játékosok minősége. Ha megnézzük azokat a török csapatokat, akikkel játszottunk, akkor tele voltak sztárokkal, de nincs olyan szakmai munka és szisztéma, mint nálunk. Erre építve meg tudtuk verni őket. Abban a pillanatban, amikor komoly szakmai munkával, alaposan felépített szisztémával dolgozó és sztárokkal megerősített ellenfelekkel találkoztunk, már nagyon nehéz dolgunk volt. Gazdasági lehetőségekben kell felzárkóznunk a nagycsapatokhoz. Elég csak a Sopronra gondolni. Jelena Brooks, Gabby Williams, Briann January szintű játékosokban kellene gondolkozni.

Lépés lépésre haladás híve vagyok és nagyon örülök annak, hogy idén is előre léptünk. Ezt az évet két dolog miatt nem fogjuk elfelejteni. Az egyik a Covid. Abban biztos vagyok, hogy komoly elemzések tárgya lesz, hogy minden téren milyen változásokat, milyen folyamatot indított be. Ezek szerintem 10 évre meghatározhatják a sportot. A másik ilyen, hogy Szekszárd egy kisváros, de nagy szívvel rendelkezik, amelyik szereti a kosárlabdát és felkerült az európai kosaras térképre. Ha megnézzük, hogy a férfi FIBA EuroCup négyes döntőjét Tel-Aviv, a női Euroliga Final4-t Isztambul rendezte és ebbe a felsorolásba került Szekszárd. Látszik, hogy milyen elit-társaságba léptünk be és ez nagy eredmény.

A Covid-helyzet jelentette speciális körülményekből van olyan, amit megtartanál?

Mindent elemezni kell. Például a kupadöntő alkalmával, amikor Budapestre utaztunk minden játéknapra, az egyértelműen nem jó. A FIBA kupáknál a buborékok miatt megkövetelt tornarendszer viszont megfontolandó, mert utazás szempontjából csökkenti a terheket. Ezt például érdekes lehet vegyíteni a klasszikus lebonyolítással. Akár úgy is, hogy az alapszakaszban két-három hetente összegyűlni tornákra vagy az Euroliga selejtezőjében létszámtól függően négyes-nyolcas döntőket szervezni, így nem oda-visszavágós rendszerben játszani, ahogy korábban mi játszottunk francia csapatokkal.

Én összességében mégis azt kívánom leginkább, hogy a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége segítse azokat az ambíciózus csapatokat, amilyenek mi vagyunk. Akik kemény munkával nagy eredményeket értek el. Nem szeretném, hogy egycsapatos bajnokság lenne. Jó lenne szélesíteni a versenyképes klubok táborát. Sok ambíciózus csapat dolgozik Magyarországon és ezeket leginkább a szövetség tudja segíteni, ugyanúgy, ahogy segíti a Sopront is.

Fotó: Jantner Zsolt / Atomerőmű KSC Szekszárd

Hirdetés