:
:
A magyar válogatott ezüstérmet szerzett az U16-os Európa-bajnokságon és azt megelõzõen a gyõri EYOF-on. Hagyományos visszatekintõ összeállításunkban a sikeres nyár hátterérõl kérdeztük Mészárosné Kovács Andrea szövetségi kapitányt.
Fotó: FIBA
Írta: Nagy Norbert
– Gratulálok a kiemelkedõ nyári eredményekhez! Rögtön vágjunk is a közepébe. Ebben a korosztályban nehéz elõzetesen felmérni az erõviszonyokat, de ha az EYOF küzdelmeivel együtt a 20 versenynapot nézzük, akkor nálad hol volt az a pillanat, amikor érezted, hogy ebbõl egy ilyen szép menetelés lehet?
– Az EYOF-on már jól teljesítettünk, de miután nem mindenki a legerõsebb csapatával érkezett az olimpiai fesztiválra, így kétséges volt, hogy miként tudunk még tovább erõsödni. Azt tudtuk, hogy az EYOF-nál is erõsebbnek kell lennünk az Európa-bajnokságon. Igazából a csoportmeccsek után, amikor az Európa-bajnokságon az olaszokat megvertük, már nagyobbat mertünk álmodni.
– Négy éve az 1997-98-as csapattal már sikerült egy olyan duplázás, hogy az EYOF-on és az U16-os Eb-n is érmet nyertetek. Idén viszont a két torna összecsúszott idõben – júliusi beszélgetésünkben ezt a kérdést hosszasan boncolgattuk –, mégis azt láttam, hogy nem a fáradtság dominált, hanem inkább a sikerélménybõl adódó felszabadultság.
– Az a tapasztalat valóban, hogy a siker megerõsíti a gyerekek önbizalmát. Õk szerezték meg ezt az eredményt, õk dolgoztak meg érte. Ez nem egy olyan verbális dicséret, amit sokan mondanak, hogy dicsérni kell és ismételni, hogy mennyire jók. Itt valóban megszereztek egy olyan eredményt a saját teljesítményükkel, amivel az önbizalmukat tudták tovább erõsíteni.
– Az Európa-bajnokság csoportkörébõl az olasz meccsre már tettél utalást, elõtte azonban Románia és Szerbia legyõzése teremtette meg az esélyét a csoportgyõzelemnek. Összességében azt a három találkozót miként értékelnéd?
– A könnyebbnek elkönyvelt mérkõzésrõl nem tudjuk soha elõre megmondani, hogy az tényleg könnyebb lesz-e. Ráadásul a FIBA honlapon a románokat hozták ki esélyesnek a csoportban. Nem nagyon értettük ezt a dolgot, mert mi nem éreztük, hogy ennyivel jobbak lettek volna. Kicsit izgultunk, hogy nem jól térképeztük fel õket vagy valamit nem jól tudunk. Fõleg úgy, hogy az olaszok is nagyon erõsnek tûntek. A szerbeknél szintén szerepelt egy erõs, magas center, de belõle jól sikerült a felkészülés. A románokat végül simán vertük a kezdeti kisebb bizonytalanság után.
Az olasz meccs számított meghatározónak. Az egy nagyon stabil csapat, okosan játszottak. Jól tudták, hogy mi az, ami esetleg elbizonytalaníthatja a játékunkat. Akkor támadásban Angyal Barbinak is sült a keze, 14 pontot dobott, és az utolsó percekben Vári Zita értékesített két hárompontost. A védekezésünk egyre stabilabbá vált, így tudtuk megnyerni azt a mérkõzést.
– Nekem szurkolói szemmel az olasz mérkõzés azért volt kiemelkedõ, mert megmutatta, hogy nem egy vezére van ennek a csapatnak, hanem többen is elõ tudnak lépni. Hogy láttad ezt edzõi szemmel?
– Ez tényleg így volt és meccsrõl meccsre változott. Mindenki szépen hozzá tudott rakni valamit minden mérkõzésen, akár kezdõ volt, akár cserejátékos. Tényleg azt mondhatom, hogy szinte mindenkinek akadt olyan mérkõzése, amikor kellett a teljesítménye ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni egy adott helyzetbõl és gyõzni tudjunk.
– A nyolcaddöntõben a fehéréroszok jöttek, majd a legyõzésük után következett az oroszok elleni negyeddöntõ. Nõi kosárlabdában egy orosz válogatott ellen pályára lépni, mindig nagy kihívás…
– Féltünk is tõlük, be kell vallanom. Nagy dolog, hogy az olaszokat megvertük és fontos is abból a szempontból, hogy csoportelsõk lettünk, így a fehéroroszokkal kerültünk össze. Nem volt mindegy, hogy kivel kerülünk össze. A fehérorosz csapatra sem mondom, hogy könnyû ellenfél, de összehasonlíthatatlanul könnyebb, mint mondjuk egy spanyol vagy német válogatott.
Az oroszok nagy riválisnak bizonyultak, keményen játszottak. Elképesztõen nagy tett, hogy meg tudtuk verni ezt az orosz csapatot. Nem akarom kisebbíteni a gyõzelem értékét, de azt is el kell mondani, hogy megsérült a nyolcas kislány náluk, aki egy meghatározó játékosuk.
– Annak az ágnak, amire került a válogatott, akkor is megmutatkozott a jelentõsége, amikor a lettek érkeztek ellenfélként a döntõbe kerülésért. Fogalmazhatok úgy, hogy ideális elõdöntõs ellenfélnek bizonyultak?
– Meglepetéscsapat voltak és kellemetlen stílust játszottak. Õk a németeket verték ki a negyeddöntõben, tehát ez is mutatja, hogy tudtak valamit. Jól felkészültünk, a stáb rendkívül sokat videózott és mindent megbeszéltünk. Rendben van, hogy a lett csapat nem tûnt elõzetesen olyan erõsnek, mégis elképesztõen jó dolgokat tudtak csinálni. Szokatlan stílusuk volt.
Nagy dicséret a gyerekeknek, hogy egész végig vették azt, amit kértünk tõlünk. Ha volt egy taktikai felkészülés egy csapatból, akkor látszott, hogy azt meg akarják valósítani és hisznek abban, amit mondunk nekik. Nagyon együttmûködõnek bizonyultak. Büszke vagyok rájuk, hogy fejben és fizikálisan is tudták tartani a taktikai utasításokat. Persze akadtak hibák, de én azt gondolom, hogy ezek bõven belefértek. Az eredmény is ezt mutatja.
– Csatlakozva az általad elmondottakhoz, a csapatot méltató vélemények között szinte mindenki kiemelte, hogy a korosztályhoz képest taktikailag kifejezetten érett volt a keret. Ez kevésbé kézzelfogható dolog, mint egy-egy statisztikai mutató, mivel lehet mégis ezt az érettséget elérni?
– Valóban ezt mondták, mi csak próbáltuk felkészíteni õket, hogy gyõzelemmel hagyhassuk el a pályát a mérkõzések végén. Mi csak az egyik csapat vagyunk a pályán, de mindenki tudja, hogy a másik válogatott is felkészült és megkapták a taktikai utasításokat. A szempontjukból ez két dolgot jelenthet, hogy vagy nem voltak jól felkészítve vagy nem tudták megvalósítani a megbeszélteket. Ezeknek a tényezõknek mind találkozniuk kell, hogy eredményesen tudjon szerepelni egy-egy válogatott.
– Idézzük fel a döntõt, melyen a francia csapat volt az ellenfél. Kiválóan tartották magukat a lányok, de talán ez volt az elsõ meccs, ahol nem sikerült ellensúlyozni a fizikális hátrányt?
– A döntõben 15 percig jól tartottuk magunkat. Fizikálisan valóban sokat kivett a csapatból az a helyzet, hogy mi szerkezetileg sokkal gyengébbek voltunk, mint az ellenfeleink. Nem rendelkezünk annyira domináns centerekkel, így tömegben, magasságban hátrányban játszottunk a rivális csapatokhoz képest. Ezt kompenzálni, elképesztõ energiát vett ki a gyerekekbõl.
Vegyünk példának egy kizárást, amikor a 10-20 kilóval nehezebbel kell küzdeni vagy éppen egy magasabbal kell birkózni. Ez az egész mérkõzésen koncentrációt igényel, miközben mellette a többi utasításra is ugyanúgy figyelniük kell a játékosoknak. Az utolsó mérkõzésre nagyon elfáradtak a gyerekek. 15 percig bírtuk, de aki nézte a döntõt, az láthatta, hogy ellenfelünknek milyen centerjátékosa volt. Képzettségben, magasságban, tömegben akár a magyar A-csoportban is megállhatná a helyét. Technikailag nagyon képzett, igazi centermunkával dolgozott. Én is azt gondolom, hogy ekkor már nagyon kijött a fizikális különbség.
A végén emelet fõvel jöhettünk le a pályáról és büszke vagyok a lányokra, hogy ilyen jól kitartottak akkor is, amikor már eldõlt a mérkõzés.
– Idõsebb korosztályban lehet olyan hatékonyan ellensúlyozni a fizikális hátrányt, ahogy azt láthattuk a döntõig vezetõ úton?
– Olyan center nélkül nehéz játszani ezt a játékot, aki tömegben, magasságban megközelíti azt, amit a döntõben láttunk. Én úgy fogalmaznék, ahogy évrõl-évre lépünk elõre, ez a kérdés egyre inkább elõtérbe fog kerülni.
– A sikeres Európa-bajnoki szerepléssel kivívta a válogatott a 2018-es U17-es Világbajnokságon való részvétel jogát. Még messze van a minszki torna, de elõzetesen mit lehet tudni a tervekrõl?
– Szerintem ne menjünk ennyire elõre. Nagyon örülök, hogy sikerült kijutni a Világbajnokságra. Átélheti ez a korosztály is azt az érzést, amit egy Világbajnokság nyújt és bízom benne, hogy motiválja õket. Ott még inkább különbözõ stílusokkal fognak találkozni ezek a játékosok, hiszen a világ minden tájáról érkeznek ellenfelek.
– Zárársul pedig egy rendszeresen visszatérõ kérdés, neked melyik lesz az a pillanat, ami örökre elkísér ebbõl a menetelésbõl?
– Megmondom õszintén, hogy a franciák elleni döntõ után közvetlenül nem tudtam felhõtlenül örülni. Két napra rá viszont már átértékelõdött ez az egész. Az EYOF-tól kezdve annyira szépen menetelt elõre ez a csapat és látható volt a fejõdés mérkõzésrõl mérkõzésre. Látható volt az is, hogy egyénileg is fejlõdtek a gyerekek. Eszméletlen jó közösséget alkottak, vevõk voltak a stáb utasításaira. Emberileg is dicséretes társaság. Nem is tudnék kiemelni mérkõzést. Hanem így teljes egészében lesz felejthetetlen élmény ez a nyár. Reméljük, hogy megismételjük vagy megismétli bárki. Nem lesz könnyû, de bízzunk benne, hogy átélhetjük még ezt a nagy sikert és örömöt.
