:
:
A hétvégén ért véget Kaunasban az U16-as A-divíziós Európa-bajnokság. A magyar válogatott a 7. helyen zárt a tornán. Mészárosné Kovács Andrea szövetségi kapitányt kértük arra, hogy értékelje lapunknak az Európa-bajnokság történéseit.
Fotó: FIBA.Basketball
Írta: Nagy Norbert
Beszélgetésünk elején arról érdeklõdtünk Mészárosné Kovács Andreánál, hogy így pár nap elteltével milyen érzésekkel tekint vissza a kaunasi erõfelmérõre. „Úgy vélem, hogy tisztességes eredményt értünk el, ezt a lányoknak is elmondtuk. Az U16-os korosztályban még nem lehet elvárni, hogy minden meccs minden pillanatában mindenki a toppon legyen. Lehetett volna rosszabb is, míg jobb helyezetést talán csak nagyobb szerencsével, nagyobb bátorsággal, vagy több extra teljesítménnyel tudtunk volna szerezni. Összességében nem gondolom, hogy szégyenkezni valónk lenne.” – fogalmazott válogatottunk szakvezetõje.
Idõrendben haladva a magyar csapat a késõbbi aranyérmes Olaszország ellen debütált, ahol érvényesült riválisunk fölénye. A második napon viszont Horvátország legyõzése adott alapot az eredményes folytatáshoz.
„Mindegyik mérkõzésünk rendkívül tanulságosnak bizonyult. Azt tapasztaltuk, hogy a csapat teljesítménye hullámzó és így mindig újabb tapasztalatokkal gazdagodtunk.” – fogalmazott Mészárosné Kovács Andrea. „Az Európa-bajnokság elsõ meccsén a késõbbi gyõztes olaszok ellen megilletõdötten kezdtünk. Ez az abszolút akarást, de egyben a rutintalanságot is tükrözte. Az olaszok eközben négy olyan játékossal rendelkeztek, akik az U17-es Világbajnokságról érkeztek. Sokkal érettebb kosárlabdát játszottak, fizikálisabbak voltak. Ha nem is ekkora arányú különbséggel, de reális az olasz gyõzelem. A második mérkõzés elõtt, amit a horvátokkal vívtunk, azt mondta a stáb az öltözõben a gyerekeknek, hogy nem fogadható el más eredmény, csak a gyõzelem. Ez akár nyomás is lehet, de egyben motiváció is. Egyetlen meccsünk nem volt, amire azt mondhattuk, hogy a második félidõre hátradõlhettünk. A horvátok ellen is a negyedik negyedben döntöttünk.”
A korosztályos kontinenstornákon a középsõ szakasz a meghatározó, hiszen a csoportkört követõ keresztjáték során a nyolcaddöntõben egy sikerrel bebiztosíthatják a csapatok az A-divíziós tagságot. Válogatottunk az utolsó csoportmeccsén Lengyelországot gyõzte le, ami azt jelentette, hogy a legjobb nyolc közé jutásért Litvánia lett az ellenfél. A házigazdát remek összecsapáson sikerült felülmúlni. Erre a két kulcsmeccsre Mészárosné Kovács Andrea az alábbiak szerint tekintett vissza:
„A harmadik csoportmeccsünket a lengyelek ellen játszottuk, akik szintén nagyon komoly ellenfélnek bizonyultak számunkra. Ott is a negyedik negyed végére dõlt el a gyõztes kiléte. Végig keményen, összpontosítva kellett teljesíteni. Utána jött a nagyon jelentõs litvánok elleni meccs. Én ennek örültem a legjobban, hiszen a hazaiak ellen tudtuk gyõztesen elhagyni a pályát. Születtek kiemelkedõ teljesítmények ezen a mérkõzésen, de itt is a csapat védekezése volt döntõ. Azt viszont az egész Európa-bajnokság alatt nem tudtuk elmondani, hogy mindenkitõl minden mérkõzésen azt kaptuk, amire számítottunk. Ennek több oka is van. Nem panaszként, inkább nehezítõ körülményként említeném, hogy sérültek miatt nem a tervezett összeállításban kezdtük a felkészülést, a helyszínen betegség hátráltatott minket vagy éppen Dombai Réka egy héttel az elutazás elõtt csatlakozott. Én azt gondolom, hogy mindig az adott szituációhoz kell alkalmazkodni és ez a csapat megtette a tõle telhetõt.”
A negyeddöntõben a késõbbi döntõs Csehország következett, majd az 5-8. helyért lejátszott találkozókat tekintve Oroszország ellen kezdtek a lányok. Mindkét csapat fölénye érvényesült. Az utolsó napon a 7. pozícióért kiírt találkozón ismét Lengyelországgal mérkõztek a mieink. Mészárosné Kovács Andrea ezeket az összecsapásokat így látta:
„A csehek ellen a negyeddöntõben szoros eredmény született, rosszul kezdtünk, majd kiváló második negyedet produkáltunk. A harmadik játékrészt nehezen, de hoztuk, sajnos a végére nem sikerült csodát mûvelnünk. A csehek jó játékerõt képviseltek, mindössze egy vereséget szenvedtek el, a döntõben az olaszoktól. Nem véletlenül jutottak el odáig. Azon a meccsen csapatszinten nagyot védekeztünk és mindent megtettek a lányok. Támadásban szükség lett volna egy kicsivel több extrára valakitõl, de ez egy ilyen szoros eredménynél sok tényezõs dolog. Nincs okunk bánkódni a negyeddöntõ miatt! Az oroszok ellen a fizikális kosárlabdát nem bírtuk és nem fogtunk ki jó napot. Így a lengyelek ellen fejeztük be a tornát. Az az egyetlen olyan meccsünk, amire azt lehet mondani, hogy az elsõ félidõben lezártuk. Tartottunk tõle, hogy a harmadik negyedben feltámadnak a lengyelek, de elég erõsnek és lendületesnek bizonyultunk. Azt is hozzá kell tenni, hogy az akkori lengyel védekezés már nem az volt, mint a korábbi csoportmeccsen.”
Fotó: FIBA.Basketball
Ha egy U16-os tornára tekintünk vissza, akkor a pályán elért eredmények mellett megkerülhetetlen kérdés, hogy milyen tapasztalatot visznek magukkal a játékosok a késõbbiekre. Errõl is kérdeztük válogatottunk szakvezetõjét. „Az U16-os válogatottnál mindig az a fontos, hogy a gyerekek milyen motivációval tudnak továbblépni egy ilyen szereplés után. Én azt gondolom, hogy van, aki elégedett lehet saját teljesítményével, van, aki kevésbé. Viszont mindenki tudott belõle olyan tanulságot leszûrni, hogy miben kell esetleg fejlõdnie vagy mi az, amit egy mérkõzés-szituációban meg tudott valósítani.” – mondta beszélgetésünk alkalmával Mészárosné Kovács Andrea, akit zárásul a nemzetközi erõviszonyokról kérdeztünk.
„Eddig is így volt, de most még inkább igaz: amelyik csapat keményen tudott védekezni, az nagyon sokáig juthatott. Támadásban, ha volt két stabil hárompontos dobó a keretben, aki minden mérkõzésen kiegyensúlyozottan teljesített vagy egy domináns center, az el tudta dönteni egy csapat sorsát. A végsõ helyezés szempontjából ezek az erények akár két-három pozíciót is érhettek. A jövõt tekintve az olaszok szerintem továbbra is eredményesek lesznek, ahogy a harmadik spanyolok is. A csehekre nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezzel a szerkezettel, bár nagyon agresszív, erõszakos védekezésükkel, meddig jutnak idõsebb korosztályban. A franciák és a törökök is kiemelkedõ játékerõt képviseltek, biztos hallani fogunk még róluk is. Tudjuk, hogy a magas játékosok késõbb érnek. Azon se lepõdnék meg, hogy több válogatott az U18-as korosztályba lépve kiegészülne centerekkel. Nálunk bizakodunk, hogy a sérültjeink 100%-osan tudnak csatlakozni a jövõben, a jelenlegi játékosaink pedig fejlõdni és erõsödni fognak.” – zárta értékelését Mészárosné Kovács Andrea.
