:
:
Szeptemberben az elõttünk álló évad felvezetése mellett idõt szakítunk arra, hogy visszatekintsünk a nagyobb érdeklõdésre számot tartó nyári utánpótlás eseményekre. Sorozatunk második részében Magyar Gergellyel az U16-os válogatott szakvezetõjével beszélgettünk. Irányításával a válogatott az EYOF-on bronzérmet szerzett, majd az A-divíziós korosztályos Európa-bajnokságon a hetedik helyen zárt. A tornák összefoglalója mellett beszélgettünk arról is, hogy mi szükséges a nemzetközi versenyképesség megõrzéséhez.
Írta: Nagy Norbert
Haladjunk idõrendi sorrendben és elõször idézzük fel az EYOF küzdelmeit. Kosárlabdában az európai szakvezetõket igencsak megosztja az EYOF versenyrendszere. Vannak olyan nemzetek, melyek konkrét eredményelvárással vesznek részt, a többség felkészülésként tekint rá, míg például Spanyolország kihagyja a tornát. Hozzád melyik álláspont állt a legközelebb?
Én elõzetesen felkészülési állomásnak tekintettem az EYOF-ot, mivel nem minden csapat volt jelen, akik tavaly az Európa-bajnokságon az elsõ nyolc helyen végeztek. Úgy gondoltam, hogy erõs ellenfelek ellen lejátszott mérkõzések jól szolgálják a felkészülésünket. Ez így is volt, elég sok hibánk, illetve olyan dolog, ami javításra szorult, elõjött ezen a versenyen. Ettõl függetlenül én is úgy gondolom, hogy a két esemény közelsége miatt ez extra terhelést jelentett a lányok számára és elképzelhetõnek tartom azt is, hogy ez is befolyásolta jócskán a teljesítményünket.
Ettõl függetlenül mondhatjuk azt, hogy a bronzérem egy siker?
Mindenféleképpen annak tartom, a mezõnytõl függetlenül sikerként értékeltem ezt. Ott nyilván apró csalódottság volt bennünk. Így utólag visszagondolva az eseményekre, tisztábban látva a képet, úgy érzem, hogy a harmadik helyünk reális. Még ha arra is gondolunk, hogy például az ezüstérmes belga válogatott az Európa-bajnokságon az A-divíziós tagságát nem tudta megõrizni.
Át is térhetünk az Európa-bajnokságra, ahol nagyon jól kezdett a magyar csapat. Nekem laikusként a videós közvetítéseket látva, úgy tûnt, lépéselõnyt jelent a közvetlen riválisokkal szemben, hogy nyolc játékosnak a tavalyi debreceni Eb-rõl már volt nemzetközi tapasztalata.
Én is így gondoltam, nyilván ez az elsõ öt meccsen így is látszódhatott. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az elsõ öt meccsen egy német, egy angol, egy belga válogatottal is játszottunk. Akik azért nem feltétlenül képviselnek jelentõs játékerõt. Ott volt egy mérkõzés a spanyolok ellen, akik végül negyedik helyen végeztek, tehát azt mondhatjuk, hogy egy erõs ellenfelet sikerült legyõznünk a csoportmeccsek során.
Az az öt mérkõzés zsinórban jelentõs teljesítmény volt. Nem azt mondom, hogy nem tükrözte a valós erõviszonyokat, de jól tudtuk leplezni a hiányosságokat. Nyilván utána, ahogy alakult a történet, az ellenfelek is látták a mi játékunkat. Látták, hogy mik az erõsségeink és mik a gyengéink. Jobban tudtak ellenünk készülni.
Csatlakozva utolsó mondataidhoz, mik voltak a magyar válogatott erõsségei és gyengeségei?
Nagyon nagy probléma minden korosztályban, hogy klasszikus értelemben vett magas posztos játékosunk kevés van. Sokszor kényszerûségbõl már akár a kisebb korosztályokban is, például serdülõben olyan gyerekek szerepelek magas posztokon, akik egy kadett, junior vagy felnõtt szinten már nem tudnak ezen a poszton megélni. Abban a korukban még kiemelkednek magasságilag a mezõnybõl és ezen a poszton játszatják õket. Nekünk ez mindenképpen problémát jelentett. Volt olyan, hogy ötös, illetve négyes poszton olyan játékost kellett kényszerûségbõl játszatnunk, akik a klubcsapatukban, illetve egyébként is, nem ezen a poszton szerepelnek.
Az erõsségünk ugyanaz volt, ami az elõzõ Európa-bajnokságon is, hogy mezõnyposzton viszonylag sok bevethetõ játékosunk van. Akik tehetségesek és fizikálisan is a nemzetközi elithez tartoznak. Még egy hátrányunk volt. Pusztai Petrát komoly sérülés hátráltatta és az elsõ három-négy mérkõzést ki kellett hagynia, illetve nem tudta azt nyújtani, mint korábban.
Végül a 7. helyen zárt a válogatott, ami azt jelenti, hogy nem lesz ott a csapat jövõre az U17-es Világbajnokságon. Jelent ez bármilyen kiesést a lányok versenyeztetésében?
Mindenkinek hatalmas megtiszteltetés, ha egy világbajnokságon szerepelhet. Nekünk ez most nem adatik meg. Úgy gondolom viszont, hogy még nagyobb megterhelést jelentett volna a lányok számára, ha jövõre egy világbajnokságon és egy A-divíziós Európa-bajnokságon is szerepelniük kell. Az elõzõ évben Kovács Andiék szerepeltek a világbajnokságon, de nekik utána egy B-divíziós Európa-bajnokság jött. Az „A” és a „B” divíziós Európa-bajnokság között pedig elég nagy különbség van. Én nem azt mondom, hogy jobb, hogy így alakult, de a részvétel nyilván egy extrém terhelést jelentene. Ettõl függetlenül természetesen ott is és most is azt mondom, hogy csalódottak voltunk. A világbajnoki részvétel mindenkinek egy hatalmas élmény lett volna és a magyar kosárlabdának is jó lett volna, ha ez a korosztály is ki tudja ezt harcolni.
Ennek a generációnak az U18-as korosztály következik. Szerinted mit kell tenni a nemzetközi versenyképesség megõrzése érdekében?
Én egyértelmûen azt látom, hiszen most már elég régóta itt vagyok különbözõ korosztályos válogatottak mellett, hogy az U16-ból az U18-ba való átmenet egy hatalmas lépcsõfok. Nagyjából hasonló a különbség, mint az „A” és a „B” divízió között. Én mindenkinek, aki errõl kérdezett, az olaszokat hoztam példának. Õk tavaly a 9-12. helyért játszottak, idén pedig bronzérmesek lettek. Rengeteget fejlõdtek a játékosok egyénileg.
Az egyéni képzésre kell sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni, akár klubszinten, akár a válogatottnál. Illetve ott van a fizikális felkészítés, amirõl mindenki beszél a szakmában. Ebben a korosztályban már megmutatkozik, hogy ezen a téren a többi csapat jobban fejlõdik, mint mi. Erre nagyon kell figyelni. Annak köszönhetõen, hogy van a TAO-s rendszer, egyre több erõnléti edzõ tevékenykedik, akiket be lehet vonni klubszinten is a munkába. Ha ez sikerül, akkor nem gondolom, hogy ne tudnánk lépést tartani a nemzetközi elittel.
Zárásul térjünk ki arra, hogy több játékosnak lassan elérkezik az idõ, amikor egy élvonalbeli csapat kispadjára oda kerülhetnek. Ami szintén hatalmas váltást jelent. Te milyen „útravalót” fogalmaznál meg nekik és szerinted ebben a helyzetben mire kell különösen figyelni?
Ez nem a játékosok döntése, mert hiába van egy-egy tehetséges lány, ha a klubcsapatukban vagy nincs lehetõség arra, hogy az elsõ osztályban szerepeljenek vagy az edzõik nem elég bátrak a szerepeltetésükhöz. Bár most már érvényben van a szabály, mely szerint az alapszakaszban kötelezõ megadott idõben szerepeltetni 20 év alatti játékost.
Én most hazabeszélek, de nálunk Szekszárdon van egy Studer Ági. Rajta nem is feltétlenül most látszik meg az, hogy már 16 éves korában az NB1-ben pályára lépett, de õ ebbõl a késõbbi karrierje során sokat fog profitálni. Szerintem az összes játékosnak, akik akár már nálam az U16-ban vannak, szüksége lenne arra, hogy minél több idõt tudjon pályán tölteni. Természetesen nem érdemtelenül, ha valakinek nem olyan a hozzáállása vagy nem gondolja komolyan a kosárlabdát, akkor nem. Én úgy gondolom a gyerekek fejlõdését azzal szolgálnánk a legjobban, ha minél több lehetõséget kapnának minél erõsebb bajnokságokban. Mindamellett természetesen, hogy a saját korosztályukban is játszanak.
