:
:
A magyar válogatott gyõzelmét hozta a Debrecenben rendezett U18-as 3×3-as Európa-bajnokság. A torna után Földi Attila, szövetségi kapitánnyal készítettünk egy hosszabb beszélgetést, melyben az Európa-bajnokság történésein túl röviden a jövõt is érintettük.
Fotó: FIBA
Írta: Nagy Norbert
– Gratulálok a szép sikerhez! Egy kicsit még kanyarodjunk vissza az Európa-bajnokság elsõ napjához. Sikerült megnyerni a csoportkört, de mégis az a francia csapat lett az ellenfél a negyeddöntõben, amelyiket elõzetesen szerettétek volna elkerülni. Milyen érzésekkel készültetek az egyenes kieséses szakaszra?
– Elõzetesen beszéltük is a felvezetésben, hogy a csoportot mindenféleképpen szerettük volna megnyerni, pont azért, hogy elkerüljük adott esetben a franciákat a torna azon szakaszában. A lettek ellen nagyon jól játszottunk, mindent betartottunk, amit megbeszéltünk. Érdekes volt, mert a lettek tudtak jó meccseket játszani komolyabb csapatok ellen. Nekik nem feküdt az a stílus, amit mi játszottunk és így nagy különbséggel sikerült nyernünk.
Az olaszok elleni egy fokkal volt nehezebb meccs. Végig irányítottunk, de jött egy szakasz, amikor négy-öt ziccert kihagytunk egymás után. Ha ezeket értékesítjük és ilyen helyzeteket általában szoktunk is értékesíteni, akkor az még simább lehetett volna. Így volt egy kis izgalom, de amikor áttörtök ezt a kis gátat, akkor már ellenük is jól alakult. Utánunk jött az orosz-francia meccs, amit úgy néztünk, hogy tudtuk: a vesztessel fogunk játszani és láthattuk, hogy mégis a franciákkal kell találkoznunk.
– Amennyire lehet, a munka részleteibe engedj betekintést. Hogy nézett ki a franciák elleni meccsre a felkészülés? Edzõként miként élted meg azt a csatát?
– Az szóba került, ha számolgathattunk volna, akkor sem számolgattunk volna a csoportban. Bár ezt nem mondtuk ki a nagy nyilvánosság elõtt, de egymás között terveztük azt, hogy elmegyünk a végéig. Ahhoz, hogy elmenjünk a végéig, a legjobbnak kell lenni és mindenkit le kell tudni gyõzni. Nem féltünk a franciáktól, csak nem a negyeddöntõben szerettünk volna velük játszani. Végül így hozta a sors. Most végképp jól jött az az egy darab pihenõnap, amirõl beszéltünk. Így a franciák több meccsét megnéztük, még a selejtezõbõl is, mert náluk ugyanaz a csapat szerepelt ott is. Tudtuk azt, hogy sokkal nehezebb dolgunk lesz, mint az oroszoknak volt. A csoportkörben még lehet hibázni, de a negyeddöntõben már nem és ezért a franciák is keményebben fognak hozzáállni.
A francia csapat ugyanazt a stílust hozta, mint tavaly. Azzal, hogy tavaly erõsebb kerettel szerepeltek. Több magas, fizikálisan domináns játékossal dolgoznak. Mellettük egy alacsonyabb irányító kaliberrel számolnak. Mindent megnéztünk külön-külön róluk, hogy mire képesek és azt gondolom, hogy amiket megbeszéltünk, azt maximálisan betartottuk. Egyetlen olyan fél perces idõszak volt a meccsen, amikor nem figyeltünk oda. Kaptunk két darab távolit az irányító kislánytól és ezzel megfordították a meccset.
Azt mondtam a lányoknak, hogy tavaly kevés pontos meccset játszottunk és idén is erre számítok. A franciák sem tudnak nekünk sok pontot dobni és nehéz ellenük sok pontot elérni. Amikor egy ilyen alacsony pontszámú mérkõzésen vezetünk 3 ponttal, az nagy elõnynek számít. Mi ezt a 3 pontos elõnyt gyorsan leadtuk, mivel két duplát kaptunk. Ez nagy luxus, mert ha egypontosokat engedünk, akkor, ha be is találnak többször, nehezen érnek minket utol. Itt két támadás alatt hagytuk megfordítani nekik a meccset. Ami utána jött, az volt a nagy dolog. Egy pillanatra én is megijedtem, hogy a csajok összezuhannak-e, de végül nagyon jól reagáltak erre.
Nem törtünk meg, hanem folytattuk a saját játékunkat. Átesetünk egy holtponton, sikerült megint úgy játszani, mint a mérkõzés elején. Azzal jó formán meg is nyertük a meccset. Ugyanazzal az eredménnyel nyertünk, amivel tavaly a döntõben kikaptunk. Így tudnám összefoglalni a franciák elleni meccset. Nagyon sok szerencsénk abban volt azon a mérkõzésen, hogy pont utánunk esett le az esõ. Ha ugyanaz megtörténik, mint a VB-n, hogy meccs közben leesik az esõ és félbeszakad a játék, akkor nem tudom, hogy az jól jött-e volna nekünk. Én nagyon örülök, hogy ez nem történt meg és végig tudtunk játszani ott kint.
– Már a helyszínváltozás után az esti órákban került sor a hollandok elleni elõdöntõre. Kívülrõl úgy nézett ki, hogy az a meccs végig kézben volt. Sõt, ekkor már a közhangulat is megváltozott a helyszínen.
– Így van. Ott már egy új helyzet állt elõ, amit rezdülésekbõl, apróbb reakciókból lehetett érzékelni. Amikor visszamentünk a szállodába a franciák megverése után, az ottani személyzettõl, akik végig lelkesen szurkoltak nekünk, hallottunk olyan hozzászólásokat, hogy a „hollandok nem ellenfél”. Ehhez hasonló hozzáállást tapasztaltunk a csarnokban is. Itt ez volt az újabb nehézség: most már olyan szituációba kerültünk, amikor esélyesnek számítunk és ezzel a nyomással kellett megbirkózni. Ez teljesen más helyzet volt, mint addig.
A meccs elején pont ezt a terhet lehetett érzékelni, mert azért nem lett olyan könnyû az elõdöntõ, mint kívülrõl látszott. Szépen folyamatosan tartva a mi tempónkat, végül csak sikerült megtörni õket. Az eredmény egy kicsit csalóka, én nehezebbnek éreztem a meccset. Végül megcsináltuk azt, amit akartunk: ráerõltettük a saját játékunkat a hollandokra. Azt gondolom, hogy esélyesek voltunk, de azzal meg kellett birkózni, hogy a nyomás ne törjön meg minket és ez sikerült.
Fotó: FIBA
– Jött késõ este a döntõ. Így utólag már más visszatekinteni, de mondhatom, hogy élõben 9-6-nál inkább az oroszok tûntek esélyesnek?
– Igen, abszolút. Hallottam sokaktól, hogy nem gondolták volna a fordítást. Én azért nem adtam fel és a lányok sem tették. Az a mérkõzés már este fél 11 körül zajlott és fizikálisan, illetve mentálisan mindkét csapat el volt fáradva. Az oroszoknak az elõdöntõ meccs egy nyögvenyelõsen kiharcolt gyõzelem volt. Itt már az döntött, hogy ki tudja jobban összeszedni magát fizikálisan és mentálisan. Nem is feltétlenül az a meghatározó egy ilyen meccsszituációban, hogy ki a jobb csapat, ki a jobb kosaras.
Az oroszok fizikálisan dominánsabbak nálunk. Rizikóztak ezen a meccsen. Olyan értelemben, hogy nagyon sok üres, kinti dobást adtak nekünk. Ez egy darabig nagyon jól bevált, az elsõ 4-5 távoli dobásunkat mellé is lõttük. Volt, ami a gyûrûbõl jött ki, de összességében nekünk minden kiszédült és úgy nézett ki, hogy ez a taktika bejön az oroszoknak. Ott 9-6-nál Tenyér Zsófi törte meg a rossz sorozatot egy távoli dobással. Utána kiegyenlítettünk és amikor ez megtörtént már biztos voltam benne, hogy ezt a döntõt valahogy nyerni fogjuk. Az oroszok hibáztak egyet felállt szituáció ellen egy figurából. Elszaladtak mind a ketten Jáhni Zsófiával, aki belépett. Orsi egyedül maradt és bedobta a duplát, amivel 11-9 lett.
Ami nekem az egész fordításban nagyon tetszett és ami jellemzõ volt ránk az egész tornán, hogy mind a négy lány szerepelt benne. Révész Boróka dobta a kosarat, amivel 9-7 lett. Tenyér Zsófi dobta a távolit, amivel egyenlítettünk. Tóth Orsi elõbb említett duplájával vettük át a vezetést és Jáhni Zsófi feltette az i-re a pontot. Ez jellemezte azt, hogy mennyire csapat voltunk az egész tornán. Orsi dominanciája ellenére, aki minden díjat elvitt, voltak olyan mérkõzések, amikor Boróka hozta magát, amikor Tenyér Zsófi tett hozzá, amikor Jáhni Zsófi húzott meg minket. Csapatként együtt voltunk és ahogy ezt a döntõt meg tudtuk fordítani, az is egy óriási csapatteljesítmény volt.
– Ha a teljes U18-as nõi mezõnyt nézzük, akkor korábban azt tapasztalhattuk, hogy felkészültségben, játékerõben nagyok voltak a különbségek. Debrecenben kívülrõl a mezõny kiegyenlítõdése látszódott és így egy kifejezetten élvezetes tornát követhettünk. Ezt a kérdést belülrõl, szakemberként hogy láttad?
– Azt gondolom, hogy nem mondtam rosszat akkor, amikor a felvezetõben említettem a mezõny kiegyenlítõdését. A kisebb csapatok kezdenek egyre jobban feljönni. Például hollandok nem voltak faktor az elõzõ években. A lengyelek gyengébbek voltak, az olaszok is erõsebbek, mint korábban. Nagyon sok régebben gyengébbnek tartott csapat most jobb játékerõt képviselt. Ott vannak a belgák, akikre számítottam volna a torna késõbbi szakaszában, mivel a soproni U18-as Európa-bajnokságon aranyérmes válogatottjukból kerültek be kulcsjátékosok. Egyre jobb a mezõny, viszont a legerõsebb csapatok nem a verhetetlen kategóriát képviselték. Míg tavaly a franciák egy kimagasló csapattal szerepeltek, akik az egész 3×3-as szezonban nem kaptak ki, most annyira kiugró csapat nem volt, de a mezõny erõsödött. Ez jellemezte a tornát, ami ezáltal még nehezebb lett, mert nem tudsz könnyen eljutni a végéig. Minden csapat ellen komolyabb meccset kell játszani.
A másik része ennek, hogy a felkészültségünk megint nekünk volt a legjobb. Fizikálisan végig bírtuk. A mi védekezésünk volt a legkeményebb, a leghatározottabb az elejétõl a végéig. A legjobban felkészülve mi voltunk ennek a játéknak a stílusára, tehát arra, hogy magasabban van a faulthatár. Tudatosan használjuk mindig, mi vagyunk ezáltal a legkeményebbek. A legjobban diktáljuk a tempót a meccsek során. Felkészültségileg még mindig tartjuk azt a szintet, amit az elõzõ években. Mi készülünk a legtöbbet és a legjobban erre.
– Az elmúlt három nyáron három Európa-bajnoki döntõt vívtak csapataid, melybõl kettõt meg is nyertetek. Adódik a kérdés, hogy a játékosoknak 3×3-ban innen hogyan tovább? Ha ránézünk a nemzetközi versenyrendszerre, a következõ lépcsõfok hiányzik.
– Igen, erre törekszik az új U23-as versenysorozat, amit a lányok megnyertek. Van egy kis hiányérzet a versenyeket tekintve az embernek. Lehet, hogy a FIBA részérõl az lenne a legjobb, ha lenne egy nagyobb nemzetközi U20-as torna. Vagy annak az U23-as korosztálynak legyen egy Európa-bajnoksága, esetleg Világbajnoksága. Ami nagyobb volumenû dolog, mint a Fast Track fordulók. Félreértés ne essék, nem degradálva az ott elért eredményeket, de az lenne a következõ lépés, ha akár U20-ban, akár U23-ban mennének Eb-k, VB-k, akkor lenne az innen kikerülõ lányoknak továbblépési lehetõség.
Az tény és való, hogy az U18-ból kikerülõ játékosok a következõ évben a felnõtthöz még nem elegek. Ezt õk is tudják, én is tudom. Ezzel nincsen semmi probléma, hiszen még fiatalok, de õk ezáltal elvesznek. Onnantól pedig kérdés, hogy pár év múlva ott vannak-e még vagy egyáltalán, hogy alakul a karrierjük. Itt biztos, hogy a FIBA-nak lehetne lépni. Azt nem tudom, hogy mi ebben tudunk-e elõre lépni. Mindenféleképpen fogok majd beszélni Károlyi Andival és esetleg mi megpróbálunk egy koncepciót kialakítani egymás között a szövetségben, hogy a lányok megmaradjanak a 3×3 mellett és dolgozzanak tovább.
– Idén zajlik a Fast Track program az U18-as korosztályban. Lesz még edzõtáborok õsszel?
– Egy darab nemzeti képzõtáborunk lesz még. Félévente két-két nemzetközi állomás van ebben a program. Nekünk az elsõ és a második félévben is megvan a kettõ. Még egy nemzeti képzõtáborunk van, ahova mind a 16 lány meghívást kap, akik ennek a részesei voltak. Ez egy rövid kétnapos etap, ahol fogunk még egyet találkozni. Itt már nem kell nagy tornára készülni, jól fogjuk érezni magunkat, de természetesen fogunk edzeni. Ez egy örömünnep lesz, mert az idei évet nézve, akár a Világbajnokságot, az Eb-selejtezõt vagy az Európa-bajnokságot, ezeknek a sikereknek azok a lányok is részesei voltak, akik a versenyzõ csapatoknak nem voltak a tagjai.
– Mi a véleményed a Fast Track programról? Hogy érzed, elérte a célját?
– Én azt gondolom, hogy az elõzõ években nem volt Fast Track program és akkor is ugyanígy ott voltunk. Nyilván az, hogy még többet találkozunk, dolgozunk és még többet játszunk, az nem hátrány. Egyértelmûen elõny. Én nem mondanám, hogy ez a Fast Track elõnye, de a munkának az egy fokozata. Ha nem Fast Track-nek neveznénk, akkor válogatott összetartásnak. Talán annyi az elõnye, hogy több lányt tudtunk összefogni, többen vannak benne. Az úgyis majd hosszabb távon fog megmutatkozni, hogy mennyi haszna van.
– Jövõre még sûrûbb év lesz, hiszen az Ifjúsági Olimpia programjában is szerepel a 3×3. Mik a terveid, marad az ideihez hasonló menetrend?
– Azt gondolom, hogy ilyen formába folytatjuk tovább. A Fast Track képzõtáborokat muszáj megcsinálni, azok mindenképpen szerepelnek a programban. Természetesen válogatott összetartásokból is lesz sok. Idén is a Fast Track programon felül többször találkozott a válogatott. Meglátjuk, hogy milyen keret lesz, hogy fognak alakulni a válogatottak. Ezek a sikerek a lányok érdemei. Az én feladatom ugyanúgy, mint minden évben: törekedni fogok arra, hogy megtaláljam azt a négyest, amelyik tényleg a szívét, lelkét kiteszi, mert ebben probléma nem volt az elmúlt években.
