:
:
Pénteken zárult az U18-as 3×3-as Világbajnokság Ulánbátorban. Földi Attila szövetségi kapitányt kértük arra, hogy értékelje lapunknak hosszabban a tornát. A magyar válogatott két gyõzelemmel és két vereséggel fejezte be szereplését. A két döntõssel, USA-val és Új-Zélanddal szemben maradt alul csapatunk.
Fotó: FIBA.Basketball
A beszélgetésünk elején azzal a felvétésünkkel, hogy sikerült kihozni eredményben a maximumot a tornából, Földi Attila is egyetértett. „Azt gondolom, hogy talán az Új-Zéland meccsben egy kicsit több benne lehetett volna, de összességében ez a realitás. Sõt, talán az oroszokat is bravúrral gyõztük le. Igen, ki lett hozva a maximum. Nyilván jobb lett volna, ha Új-Zéland ellen sikerül egy kicsit nagyobb harcba belemenni. Összességében azt gondolom, hogy elégedetlenek nem lehetünk.” – fogalmazott lapunknak a szövetségi kapitány.
A magyar válogatott két gyõzelemmel kezdte szereplését. Szoros végjátékban sikerült Lengyelországot és Oroszországot felülmúlni. „Annak ellenére, hogy mindkettõ szoros végjáték volt, nagy különbség látható a két meccs között. A lengyelek ellen nagyon rosszul játszottunk. Ismertük õket és belõlük fel is tudtunk alaposan készülni, hiszen találkoztunk velük egy héttel korábban felkészülési tornán. Tisztában voltunk a játékukkal. Talán amiatt, hogy az elsõ fellépésünk volt nagy Világversenyen, rosszul kezdtünk. Idegesen, görcsösen játszottunk. Olyan helyzetbe hoztuk magunkat, hogy a végén bravúrral sikerült megmenteni a meccset. Ott mellénk állt a szerencse, mert valóban rosszul játszottunk. Tudtuk, hogy melyik kislány mire képes náluk, mire kell odafigyelni. Védekezésben mélyen besegítenek, ami nem tipikus 3×3-ban, odamennek zárni, kettõzni. Megbeszéltük, milyen mozgásokat kell csinálnunk, de nem valósítottuk meg ezeket.” – idézte fel a lengyelek elleni 11-10-es sikert Földi Attila, majd rátért az oroszok elleni hosszabbításos csatára.
„Az orosz mérkõzés teljesen más képet festett. Talán addigra megnyugodtunk a korábbi sikerélmény miatt. Két lányt ismertünk az 5-5 válogatottjukból, tudtuk, hogy nagyjából mire képesek. Azt néztük meg, ami még fontos adat ilyenkor, hogy három lány a négy közül nem rendelkezett még nemzetközi tétmeccsel. A hivatalos felületeken vissza lehet nézni ezeket és azt láttuk, hogy az egyiknek 36 volt, aztán még egy lánynak 6, a másik kettõ neve mellett nem szerepelt ilyen. Arra mentünk rá, hogy próbáljunk meg a 3×3 szabályait kihasználva faulthatáron dolgozni és meglepni õket egy agresszív játékkal. Nekem az a tapasztalatom, hogy az 5-5-bõl érkezõ játékos elsõre leblokkol attól, ha egy ilyen agresszív védekezéssel találkozik.”
Arra a kérdésre, hogy a csapat addigi legjobb teljesítményét hozta az oroszok elleni rangadó, Földi Attila így felelt:
„Azt gondolom, hogy sikerült megvalósítani a terveket és megleptük õket. Teljesen más képet mutattunk, mint a lengyelek ellen. Ami kosarakat dobtak, azok is bravúrokból jöttek. Például az a megfordulós találat vagy a kézen keresztüli a tempó. Ezen a meccsen nagyon jól teljesítettünk. Támadásban is jobban festettünk. Egyetlen probléma volt, az a gyenge büntetõzésünk. Azzal versenyben tartottuk az oroszokat. Ha az pontosabban, nem lett volna kérdés a gyõztes kiléte. Ezen felül egy hibátlan meccset hoztunk le. A folytatásban bebizonyosodott, hogy ez az orosz csapat nem rossz. Õk Új-Zélandtól egy ponttal kaptak ki és a lengyeleket is könnyebben fektették két vállra, mint mi.” – összegzett a válogatottunk szakvezetõje.
A második játéknapunkon Új-Zélanddal mérkõztünk a továbbjutásért. Arra kértük Földi Attilát, hogy idézze fel, belülrõl milyen volt az a találkozó. „Már az elsõ napon megmutatkozott, azzal szemben amit elõzetesen számoltunk, hogy az oroszok lesznek a második legerõsebb csapat az amerikaiak mögött, Új-Zéland töltötte be ezt a szerepet és az egész torna végkimenetelébe bele fog szólni. Fizikálisan felkészültek voltak és összességében is nagyon jó játékosokkal jöttek. Mi a szerkezetükkel nem tudtunk mit kezdeni. Az elsõ nap tapasztalatai alapján próbáltunk felkészülni, amennyire csak lehetett. Sajnos sok hibával játszottunk. Nagyon könnyen kaptunk két duplát az elején. Az a taktikánk, ha már fizikálisan a palánk alatt elmaradunk az ellenfelünktõl, akkor távolról ne kapjunk pontot. Elrontottunk két váltást és abból jött a két dupla. Sokáig az adta a különbséget.” – kezdte visszatekintését a csütörtöki mérkõzésekre a szövetségi kapitány.
Fotó: FIBA.Basketball
„Amikor kapkodtunk, hogy felzárkózzunk, rossz taktikát választottunk. Ez a 3×3-ban lévõ „no coaching – rule” hátránya. Akkor kezdtünk el távolról dobálni mindent, amikor már bónuszban voltak.” – folytatta értékelését Földi Attila. „Addig egy-egyeztünk, de amikor bónusz lett és mindenért kettõt dobhattunk volna, erõltettük a kinti dobásokat. Onnantól csak nõtt a különbség. Ezek után lehetett érezni a lányokon a csalódottságot, még akkor is, ha õk is, mi is tudtuk, hogy ez a realitás. Az amerikaiak ellen egy letört, semleges állapotban mentünk ki a pályára és beleszaladtunk egy nagy pofonba. Jellemzõ volt a csapatra, hogy kimaradtak a büntetõk, ziccereket hibáztunk. Mindent elrontottunk, meg voltunk illetõdve. Nem tudtuk betartani, amit terveztünk. Szerettük volna például az MVP-nek választott Van Lith-et egy kicsit jobbra terelgetni, mert mindent balra vitt. Az a meccs már következménye volt az elõzõnek.”
Mint minden értékelõ összeállításunkban, idén sem maradhatott el kérdésünk arra vonatkozóan, hogy a kapitány a nemzetközi mezõnyt milyennek látta:
„Megmondom õszintén, hogy a topcsapatok megint jók voltak. Az amerikaiak, a franciák… Most melléjük Új-Zéland egy kicsit új szereplõként jött. Szerintem az oroszok is jó csapatot hoztak és minden más csoportból továbbjutottak volna. Összességében viszont a tavalyi Eb-vel hasonlítva, ami nyilván más, kiegyenlítettebb a mezõny, az egy sokkal erõsebb torna volt. A bombaerõs belga válogatottal, a Massey-ikrekkel, a magas, tapasztalt orosz csapattal, a spanyolokkal. Nekem itt most olyan érzésem volt, még az Új-Zéland – Kína elõdöntõt nézve is, hogy a dobogósok után a maradék csapat közül mindenki-mindenkit meg tudna verni. Szerintem mi is, bár ezt nyilván így nem lehet megmondani. A tapasztalat most is az, hogy azok kerülnek oda, akik fizikálisan tudják ezt a színvonalat tartani. Az amerikai, francia, új-zélandi csapat ebben domináns volt és azért értek oda a végén. Én korábban is arra törekedtem, hogy szerkezetünk legyen. Nagyobbak legyünk magas mezõnyjátékosokkal. Idén erre nem volt lehetõség. Nem vagyok csalódott, mindent megtettek a lányok és helytálltunk a toronymagasan legerõsebb csoportban.” – összegzett Földi Attila.
A magyar csapat nem sokat pihenhet a Világbajnokság után. Június 16-tól már folytatódik a munka. Ekkor háromnapos összetartáson vesznek részt a lányok. Ezt követõen júliusban folytatják, amikor megint több ilyen kisebb két-háromnapos etap szerepel a programban. A középpontban ekkor már a szolnoki Eb-selejtezõre való felkészülés fog állni. „Szolnok óriási kihívás lesz. Változtak a szabályok, nem négy csapat jut tovább a selejtezõbõl, hanem kettõ. A két döntõse a tornának és ez így nagyon nehéz. Bravúr lesz kijutni az Eb-re.” – zárta a beszélgetésünket Földi Attila.
