:
:
Július végén Udinében U19-es Világbajnokságon 9. helyen zárt, ezt követõen augusztus elején Sopronban az U18-as Európa-bajnokságon pedig az 5. helyet szerezte meg a magyar válogatott. A két tornára történõ visszatekintés jegyében Balogh Judit szövetségi kapitánnyal beszélgettünk.
Fotó: FIBA
Írta: Nagy Norbert
– Bár idõben a soproni Európa-bajnokság közelebb van, de térjünk még egy kicsit vissza az U19-es Világbajnoksághoz. Az egész tornát tekintve összefoglalóan mik voltak a pozitív és ha akadt ilyen, akkor a negatívabb tapasztalatai?
– A pozitív mindenképpen, hogy jó meccseket játszottunk Európán kívüli csapatokkal is. Egy kicsit megtapasztaltuk azt, hogy milyen a világ mezõnye. Nagyon érdekes volt játszani olyan ellenfelek ellen, akik számunkra ismeretlenebb stílusban játszottak.
– Amióta a FIBA átszervezte a korosztályos Világbajnokságok rendszerét, elõször járt magyar válogatott ilyen U19-es tornán. Edzõi szemmel milyenek a benyomásai a tornáról, gondolok itt például az általános színvonalra vagy éppen a versenynaptárban elfoglalt helyére?
– A versenynaptárt nem tudom értékelni. Egy biztos, hogy egyetlen országnak sincs külön U19-es és U18-as válogatottja, tehát nyilvánvaló volt, hogy lesznek átfedések. Illetve, úgy oldották meg az országok, hogy súlyoztak a versenyek között. Például az oroszok az U19-es Vb-re koncentráltak, azt meg is nyerték. Feladták az U20-at, tehát oda másik csapattal mentek, csak néhány játékosban volt átfedés a két keretben. Ebbõl a szempontból mi más stratégiát képviseltünk. Mi szinte a komplett U18-as csapatunkkal mentünk.
A színvonal szerintem nagyon jó volt. A döntõ például elképesztõen színvonalas és izgalmas mérkõzést hozott. Mivel Világbajnokságról van szó, például az afrikai vagy a dél-amerikai csapatok nem képviseltek olyan játékerõt, viszont az európaiak és a többiek szerintem nagyon jó színvonalon játszottak.
– Térjünk rá a soproni U18-as Európa-bajnokságra, ahol csak a késõbbi gyõztestõl szenvedett vereséget egy sérülésektõl hátráltatott negyeddöntõben a magyar csapat. Láttam a napokban Önnel egy interjút, ahol rendkívül csalódottan értékelt. Nagy hiányérzete maradt?
Nagyon balszerencsés körülmények között veszítettük el az egyetlen meccsünket a késõbbi gyõztes ellen. Én úgy érzem, hogy rajtunk kívülálló okok is közrejátszottak abban, hogy nem tudtunk a döntõig menetelni, amire nagy esélyünk volt. Ami még ennél is rosszabb, hogy egy játékosunk súlyos, egy játékosunk könnyebben megsérült.
– Azon túl, hogy most még mindenkinek, aki követte a csapat szereplését, fájó emlék a soproni torna, de befolyásol ez bármit a játékosok pályafutását tekintve? A közvélemény ettõl függetlenül tisztában van ennek a generációnak az értékeivel.
– Én ezt nem tudom megítélni. Nem is a közvélemény miatt, inkább magunktól vártuk és azt gondolom, reálisan tettük, hogy mi itt döntõt játszunk. Az erõviszonyok alapján ez teljesen véghez vihetõ lett volna. Még szoros meccseket sem játszottunk. Egyetlen egy szoros meccsünk volt az Eb-n a hétbõl, az a negyeddöntõ. Az is úgy, hogy két játékosunkat elveszítettük. Az egyiket az elején, a másikat a végén.
Nem várható el 17-18 éves játékosoktól, hogy azt feldolgozzák pillanatok alatt, amikor ez egyik legjobbjuk megsérül rögtön az elején. Ez még felnõtt csapatnak is nehéz, nekik még nehezebb volt. Le a kalappal a lányok elõtt, hogy azon a meccsen is felálltak és a következõ két meccset is komolyan tudták venni. Annak ellenére, hogy mindenki nagyon csalódott volt. Nyilván a játékosok leginkább, hiszen elõttük állt egy óriási lehetõség, amit nem tudtunk kihasználni.
– A negyeddöntõ után viszont az utolsó hétvége jól sikerült. Bár nem volt olyan cél, mint tavaly, amikor kvalifikációs tornának is számított az Eb, de fel tudott pörögni a csapat az 5. helyért. Mit lehetett ilyen helyzetben tenni?
– Az egész torna jól sikerült. Nem játszottunk szoros meccseket, éppen azért mert a legszebb kosárlabdát játszottuk. Nagyon sok dicséretet kaptunk az ellenfelektõl, hogy milyen jól játszottunk, élvezet nézni, ahogy játszunk. Én azt gondolom, hogy a lányokban volt egy olyanfajta csak azért is megmutatjuk érzés, büszkeség és tenni akarás, amivel sikerült jól befejezni az Eb-t. Voltak olyan csapatok, a spanyol például tipikusan ilyen, hogy nem jutottak a négy közé és onnantól feladták az egészet. Lehetett látni rajtuk, nem érdekli õket, hogy milyen helyezést érnek el. A mi lányainkban munkálkodott ez az önérzet és be tudtuk fejezni szépen az Eb-t.
– Néztem a keretet a beszélgetésünk elõtt és lesznek, akik még jövõre is beférnének az U18-as korcsoportba. Mik a tervek ezzel a generációval 2018-ra?
– Az nyilván a szövetség vezetõinek a feladata, hogy eldöntsék ki, mikor, hol versenyez. Kettõ játékosunk volt a keretben, aki jövõre is lehet U18-as. A többiek elsõéves U20-asok lesznek. Nem tudom megmondani, hogyan tovább. Most még azt sem lehet tudni, hogy az ellenfelek jövõre miként fognak súlyozni, mi lesz számukra fontos. Az biztos, hogy az 1998-as korosztály erõsebb nemzetközi szinten, mint az 1999-es. A jövõ évi U20-as csapatnak nehezebb dolga lesz, mint lett volna idén az U18-asnak.
