:
:
Július végén zárult Bangkokban az U19-es Világbajnokság, melyen válogatottunk 10. helyet szerzett. Völgyi Péter szövetségi kapitánnyal készítettünk nagyinterjút, mely során a mérkõzések felidézése mellett emberi oldalról is visszatekintettünk a tornára.
Fotó: FIBA.Basketball
A magyar válogatott egy sokáig emlékezetes és ezüstérmet hozó U18-as Európa-bajnokság után közvetlenül egy évvel idõsebbek között versenyezve szerepelt a Világbajnokságon. „Való igaz, hogy óriási menetelés volt ez. Ráadásul megspékelve azzal, hogy nem volt az Európa-bajnokság után szünet, nem mentek haza a lányok.” – mondta Völgyi Péter. „Egybõl utaztunk Bangkokba, ahol ötórás idõeltolódás volt, ami azért megviselte a páratartalom és a hõség mellett a csapatot. Kicsit aggódtam, amikor az elsõ edzést levezényeltük, de más lehetõségünk nem volt és így négy napot kaptunk arra, hogy akklimatizálódjunk.”
A legnehezebb csoportba került a magyar válogatott, amit késõbb a helyosztók eredményei is igazoltak. A felsõ ágon és az alsó ágon is ezen csoport tagjai jutottak a legtovább és játszhattak az elérhetõ legmagasabb helyezésért.
„Tudtuk, hogy halálcsoportba kerültünk. Dél-Korea tûnt a legverhetõbb ellenfélnek. Ezt az elsõ meccsen sikerült is megoldani egy fegyelmezett és jó játékkal. Az ausztrálokkal is szerintem jó meccset játszottunk. Gyenge napot fogtak ki külsõ dobások szempontjából. Mi pedig a lepattanók megszerzésében hibáztunk rengeteget. Jó kis mérkõzés kerekedett. Õk be tudták dobni kintrõl a végén, mi már nem tudtunk változtatni. Vereség lett a vége. Az USA ellen nem volt esélyünk, bár ott is az elsõ félidõben rengeteg ziccer helyzetet hibáztunk és ezzel gyorsindításos lehetõségeket adtunk nekik, amit könyörtelenül kihasználtak. Így zárult le a csoportkör és ahogy te is mondtad, a csoport erõsségét mutatja, hogy az alsóházban a döntõt mi játszottuk Dél-Koreával és a felsõben is az ausztrálok amerikaiakkal.” – összegzett válogatottunk szakvezetõje
A torna végkimenetelét leginkább meghatározó napon, a nyolcaddöntõk során, ahol eldõlt, hogy mely csapatok folytatják az alsó és a felsõ ágon, Japán volt az ellenfél. „Nagyon akartunk, de talán ez a mérkõzés volt az, amire a legkevésbé sikerült a jó dobóformát átmenteni. Szerintem itt jött be egy kis holtpont a csapat játékába. Sajnos nem sikerült a nyolcba kerülést kiharcolni. Én azt gondolom, ha nem lett volna az Európa-bajnokság elõtte, akkor tudtuk volna reálisan az 5-7. hely valamelyikét megszerezni. Egyébként szerintem a 7. hely lett volna úgy megszerezhetõ.” – mondta Völgyi Péter, akinek felvetettük, hogy minden körülmény ismeretében szép eredmény a 10. hely.
Fotó: FIBA.Basketball
„Összességében én is azt gondolom, hogy elégedettek lehetünk. Fõleg azért, mert rengeteg alkalommal kellett megújulniuk a lányoknak és nehéz körülmények voltak. Bár nagyon jó házigazdának bizonyultak a thaiföldiek, de nagyon sokszor például hajnali 7 órakor lett volna edzés, ahova fél 6-kor kellett volna elindulni a szállodából és utána délben feldobták a labdát a mérkõzésen. Nemcsak mi, de a többi csapat sem élt ezzel az edzéslehetõséggel. Nem tudtunk így a saját kis megszokott ritmusunkban készülni a csoportmeccsekre. Ennek fényében is azt mondom, hogy le a kalappal a lányok elõtt.”
Egy ilyen hatalmas menetelést hozó nyár végén megkerülhetetlen a kérdés, hogy melyek azok a legfontosabb tapasztalatok, amiket a vezetõedzõ kapott.
„Ez egy nagyon fárasztó sorozatterhelés és két dolog a legfontosabb szerintem.” – kezdte válaszát Völgyi Péter. „Az egyik, hogy nagyobb sérülés nélkül tudtuk végigcsinálni ezt a két hónapot. Ennek nagyon örülök, mert szinte minden csapatból váltak ki játékosok. A németek voltak ilyen szempontból a legszerencsétlenebbek. Náluk négyen is a torna végére harcképtelenné váltak. A másik dolog pedig, hogy szépen megmutatta, egyénileg kinek miben van lemaradása és fejlõdni valója. Az egész csapatra vetítve, ha egy dolgot akarunk kiemelni, akkor fizikálisan kell 17-tõl 20 éves korig megadni azt a tökéletes terhelést és képzést, ami alapot biztosít ahhoz, hogy a ránk jellemzõ játékos kosárlabda mellett fizikumban is felvegyük versenyt a többiekkel és érvényesíteni tudjuk az akaratunkat.”
Egy olyan életszakaszban járnak a játékosok, ahol emberi, tanulmányi és sportszakmai szempontból is nagy változások zajlanak le életükben. Ezeket kell összehangolni, ami nagyon szép feladat. Errõl is kérdeztük Völgyi Pétert.
„Már tavaly óta ebben a szakaszban vannak a lányok. Sokan most érettségiztek, ami a felkészülés alatt okozott problémát. Nem tudtunk olyan egységes repertoárt kialakítani, mint tavaly a VB-re és az Eb-re. Nehéz idõszak ez, mert helyt kell állni az iskolában, az NB1-es csapatokban, ahova most kerülnek be és szépen kezdik kiharcolni a játékperceket. Emellett egyéb olyan változások is vannak az életükben, miután 18-19 éves lányokról beszélünk, ami leköti az energiát és az idõt. Ezt összeegyeztetni és a maximumot kihozni belõle, rendkívül nehéz feladat és teljes embert igényel. A klubokban, a válogatottnál folyó munka leginkább arról kell, hogy szóljon: ebben az idõszakban kell lerakni azokat a fizikális alapokat, amire az egész pályafutásuk során építkezni lehet.” – mondta Völgyi Péter.
Kiemelkedõen eredményes generáció dolgozik együtt, amely két Európa-bajnoki, egy EYOF döntõt vívott, szerzett egy Eb-bronzérmet és két Világbajnokságon szerepelt. Ennyi sikerélmény után megkerülhetetlen, hogy mennyire kell pedagógusként a földön tartani a csapatot.
„Sokat beszélgettünk errõl mi is a stábbal, mert voltak olyan pillanatok, amikor kicsit nehezebben ment a munka. Nehezebben lehetett rávenni a csapatot, hogy éhesebbek legyenek az edzéseken, a mérkõzéseken a sikerre. Ez egy örvény, amibe belesodródsz ilyenkor. A saját jó szereplésünknek köszönhettük, hogy kiharcoltuk az idei VB szereplést. Ráadásul 2017-ben az EYOF-on és a Eb-n is dupláztak már a lányok. Sok sportolónak négyévente vagy akár soha nem adatik meg, hogy saját sportágában Világbajnokságon szerepelhessen. Ez a csapat két év alatt két Világbajnokságon részt vett. Nehéz tûzbe hozni, motiválni õket ilyen gyakori világversenyek mellett.” – fogalmazott, Völgyi Péter aki az alábbi gondolatokkal zárta visszatekintõ beszélgetésünket:
„Visszatérve a mostani a Világbajnokságra, ez a bangkoki túra különleges volt, mert az ázsiai körülmények között – ebbe minden negatívumot és pozitívumot is beleértve –, kellet helyt állni. Nehéz feladat. Mindent meg fogok tenni, amikor a beszámolunk errõl a két világversenyrõl, hogy kihangsúlyozzam: fizikum, fizikum, fizikum. Egyénre szabottan meg kell találni azt a pihenés, terhelés arányt, amivel ezeket a csajokat jobban felvértezzük a nemzetközi szereplésre.”
