Visszatekintés az U20-as Európa-bajnokságra – nagyinterjú Gáspár Dáviddal

Vasárnap ért véget a csehországi Klatovy-ban az U20-as Európa-bajnokság. Az olasz aranyéremmel záruló kontinenstornán a magyar válogatott a 8. helyen zárt. Gáspár Dávid vezetõedzõt kértük arra, hogy foglalja össze lapunknak a torna tapasztalatait.

Fotó: FIBA.Basketball

Már a statisztikai összefoglalónkban is kiemeltük, hogy sok mutatóban kifejezetten elõkelõ helyen zárt a magyar csapat. Összeségében is elmondható, hogy mindent kiadtak magukból a lányok a torna hét mérkõzésén. Ezzel a felvetéssel indítottuk beszélgetésünket Gáspár Dáviddal.

„Én is így látom. Célkitûzésként az volt megállapítva, hogy az A-divízióban maradást biztosítsuk. Azt gondolom, hogy egy kicsikét sikerült is túlszárnyalni a nyolc közé jutással. A torna végén így nem kellett azon görcsölnünk, aggódnunk, hogy a bent maradás meglegyen. Valóban szépen és jól teljesítettek a lányok.” – kezdte visszatekintését Gáspár Dávid.

Az A-divíziós tagság megõrzését tekintve két kulcsmérkõzése volt a mieinknek. Elõbb a litvánok elleni utolsó csoportmeccs, amelynek megnyerése biztosította, hogy a nyolcaddöntõben egy verhetõ rivális, Portugália ellen kelljen pályára lépni. Akkor sem hibáztak a magyar lányok, akik így összességében a két legfontosabb találkozón teljesítettek a legjobban.

„Mi is nagyon örültünk annak, hogy ilyen téttel bíró mérkõzéseken szépen és összeszedetten sikerült játszanunk. A szépség alatt az eredményességet értem, tehát azt, hogy megnyertük ezeket a mérkõzéseket. Nyilván voltak szenvedõsebb periódusok, de sikerült mindkét mérkõzésen fontos gyõzelmet szerezni és ez így utólag egy jelentõs mérföldkõ lett a torna során.” – tette hozzá Gáspár Dávid, akit arról is kérdeztük, hogy a látottak alapján a mezõny elsõ 5-6 csapata fizikálisan elõrébb tartott Csehországban.

„A realitás azt mondatja, illetve akik követték a meccseinket, õk is megerõsíthetik, hogy azok a válogatottak valóban elõrébb járnak, mint mi. Azon kár volna most gondolkodni, ha mi is teljes kerettel megyünk, akkor milyen eredmény született volna a franciák és a spanyolok ellen. Az összes többi csapattal, akikkel játszottunk, pariban voltunk. Nem volt olyan fölényük felettünk, mint ezen két csapatnak.”

Mint minden visszatekintõben, ezúttal is elmaradhatatlan kérdés a vezetõedzõ felé, hogy milyen pozitív és negatív benyomások érték.

„A pozitív tapasztalatokat azzal kezdeném, hogy minden egyes játékos, aki a felkészülés során részt vett, maximálisan próbálta teljesíteni azokat az elvárásokat, amiket kértünk. Ezek nem mindig voltak sikeres próbálkozások, de nem a szándék miatt, csak szimplán a kvalitás hiánya miatt. Ezt sokkal könnyebb elnézni, mint ha valaki nem teljes szívvel csinálja.” – kezdte válaszát Gáspár Dávid, majd így folytatta:

„Többen is olyan pozícióban szerepeltek, olyan feladatkört láttak el, ami nem megszokott a klubjaikban. Nyitottak voltak arra, hogy új szerepköröket lássanak el. Például Dúl Panka egyes poszton, ahol szépen teljesített irányítóként. Miközben a klubjában soha nem irányít. Örömteli volt Czukor Dalma sokrétû teljesítménye, komplex játéka. Pusztai Petrának a vezér szerepe. Nem mindig volt jellemzõ rá, hogy ilyen szerepkörben tündököljön. Kár volna mindenkin végigmenni. Minden egyes játékos próbálta magából a maximumot kihozni, ami értékes visszaigazolás volt számunkra.”

Gáspár Dávid sem titkolta, hogy természetesen akadtak nehezebb pillanatok. „Talán azt emelném ki, hogy látszik mennyi munkát kell még elvégezni a játékosoknak. Azzal szembesülni a mérkõzések folyamán, hogy bizonyos alapdolgok hiánya miatt nem sikerül eredményesen szerepelni – ezt adott helyzetekben nehezen éltük meg. Ettõl függetlenül elfogadtuk és soha nem hátráltunk meg. Összességében látszódnak azok a területek, ahol képzésre szorulnak a játékosaink.”

Az elõbb kiemelt eredményes mérkõzéseket követte a francia válogatott elleni negyeddöntõ, ahol nagyobb különbség alakult ki. Adódott a kérdés, hogy mennyire viselte meg a játékosokat az a meccs.

Fotó: FIBA.Basketball

„Nem tudok a lányok nevében beszélni. Amennyire én ezt empátiából éreztem, arra tudok hagyatkozni. Igazából, az biztos, hogy nyomot hagyott rajtunk és hatást gyakorolt ránk. Olyat soha nem jó megélni, hogy nem tudunk hatással lenni az ellenfélre. Tulajdonképpen az történt a pályán, amit csak akartak. Azt viszont többször is kiemeltem a lányoknak, hogy gyorsan kell túllépnünk ezeken, mivel egymás után jönnek a meccsek. Nem szabad bent ragadni a gyõzelmi mámorban, sem a vesztes meccs okozta negatív emócióban.” – összegzett Gáspár Dávid.

Az 5-8. helyért kiírt összecsapásokat tekintve válogatottunk egyenrangú partnere volt Spanyolországnak, majd Lengyelországgal szemben egylabdás végjátékot veszített. „A spanyolok ellen szépen játszottunk, ami arra enged következtetni, hogy sikerült túllépnünk a francia meccsen. Utána inkább arra gondolnék, hogy az utolsó mérkõzésen miért nem voltunk sikeresek. Mentálisan és fizikálisan is felõrült minket a végére a torna. A lengyel zóna ellen nem tudtunk kreatívan kosárlabdázni és 17/1-et dobtunk távolról.”

Összességében a hét mérkõzést tekintve elmondható: válogatottunk a korosztály három topcsapatával is megmérkõzött és a franciákat leszámítva sem Belgium, sem Spanyolország ellen nem alakult ki nagy differencia. „Mondhatjuk, én is azt gondolom, méltó ellenfelei voltunk a két csapatnak. Tényleges erõfeszítéseket kellett tenniük, hogy legyõzzenek bennünket.” – tette hozzá Gáspár Dávid, aki vezetõedzõként elõször irányította kontinenstornán az U20-as válogatottat. Így beszélgetésünk zárásaként a személyes tapasztalatok összefoglalását kértük:

„Nagyon készültem rá egész évben. Nagy kihívásnak tartottam ezt a feladatot és természetesen mindig megtisztelõ a válogatottnál tevékenykedni. Játékosként és most vezetõedzõként is így éreztem. Éhesek voltunk a sikerre és arra, hogy próbáljam meg a lányoknak mindazt a tudást átadni, amit eddig megszereztem és segíthetem vele a munkájukat. Õk erre nyitottak voltak és köszönöm a hozzáállásukat. Szeretném kiemelni a stáb munkáját is. Köszönöm Ábrahám Mártának, Magyar Gergelynek, Pukler Gábornak, Koronics Andrásnak és Békési Ádámnak a segítségét. Nélkülük és természetesen a szövetség nélkül nem mûködött volna.”