Hirdetés
Magyarország

Visszatekintés az UNI-Győr – MÉLY-ÚT szezonjára – Iványi Dalmát kérdeztük



:

:

Fotó: Nagy Gábor

Hirdetés

Az 5. helyen zárta a 2021/2022-es évadot az UNI-Győr – MÉLY-ÚT. A szezon lezárását követően Iványi Dalmával, a győriek vezetőedzőjével beszélgettünk a tapasztalatokról.

Milyen érzések voltak benned szombaton, amikor Pasaréten lezártátok az 5. helyért kiírt párharcot? Most nem elsősorban a szakmai oldalra gondolva.

Olyan szempontból örültem, hogy azért végül az 5. helyet sikerült megszerezni. Ahogy többször beszéltünk erről, az egész play-off végére rányomta a bélyegét, hogy nem ott játszottunk, ahol szerettünk volna. A csalódottság, a rossz érzés végig kísérte ezeket a mérkőzéseket. Eközben viszont nagyon fontosnak tartottuk az 5. hely megszerzését és azt, hogy amennyire tudjuk, jó érzésekkel zárjuk a szezont. Ehhez hozzájárult a 2-0 és az, hogy alapvetően jó mérkőzést játszottunk szombaton. Úgy teljesítettünk akkor, ahogy szerettünk volna, azzal az agresszivitással, ritmussal, védekezéssel. Domináltunk a játék minden terén.

Ez az a kettősség, ami az egész évadot meghatározta.

Igen, én is így érzem. Sok nehézséggel küzdöttünk és ahogy mondtad, kettőség jellemezte a szezonunkat. Voltak hullámhegyek, hullámvölgyek. Ki kell mondani, hogy szomorúak és csalódottak vagyunk, nem ezt az 5. helyet szerettük volna megszerezni.

Számtalan nehézség hátráltatta a munkátokat. Szerintem mindent elmond, hogy mindössze három játékos tudott pályára lépni az összes bajnoki mérkőzésen. Aari McDonald távozása, Beatrice Mompremier kései érkezése, sérülések határozták meg az évad elejét, aztán volt egy időszak, amikor a kanadai irányító Shay Colley segítette a munkátokat, majd a naptári év végén ismét új játékosok érkeztek. Hogy próbáltad ezeket a kihívásokat kezelni?

Folyamatosan újratervezésben voltunk, igyekeztünk alkalmazkodni a szituációhoz és ezt sajnos nem sikerült a legjobb módon megtenni. Szakmailag is rendre új dolgokat kellett csinálni, nem tudtunk következetes munkát végezni és építkezni. Kevés olyan játékos volt, aki az egész szezonban akadálytalanul dolgozhatott. Ennek megfelelően nem nyílt lehetőségük úgy fejlődni, ahogy azt terveztük a szezon elején.

Én úgy érzem, hogy abban őrlődtünk fel és fogyott el a hitünk, az önbizalmunk, a magabiztosságunk, hogy rendre más szituációhoz kellett alkalmazkodni, új embereket kellett beépíteni. Állandóan változott a csapat szerkezete, sok feladat hárult ránk és nem tudtuk a legjobban megoldani ezeket.

Amit elmondtál, az egyenesen vezetett a meccseken belüli és a mérkőzések közötti hullámzáshoz is. Ezt lehet egyébként külön választani?

Amilyen az edzésmunka, amilyenek a körülmények, azok mind-mind rányomják a bélyegüket a teljesítményekre. Itt mutatkozik az is meg, hogy egyénileg sem tudtunk mindig a topon lenni. Sem a játékosok, sem a szakmai stáb nem tudta kizárni a körülményeket és ezért voltak ezek a hullámzások a mérkőzéseken belül, illetve a szezonon belül is.

Fotó: Krizsán Csaba

Beszéljünk egy pozitívabb időszakról. November 28-tól a februári szünetig, illetve a Magyar Kupáig a 11 tétmérkőzésetekből 10-et megnyertetek. Ekkor lépett fel a tabella harmadik helyére a csapat. Ebben az időszakban mi működött?

Ott talán nyugodtabban tudtunk készülni, visszaemlékezésem szerint akkor minimálisan befolyásolt minket sérülés és addigra érett be Shay Colley beépítése. Elkaptunk egy jó fonalat, magasabb fokozatra kapcsoltunk edzéseken. Előtte értek olyan negatív dolgok minket, amiktől összerázódott a csapat. Összeszorított fogakkal küzdöttünk.

Nagyon jó időszak volt. Utána egy kicsit a szünet megzavart minket. Emellett voltak olyan játékoscserék, amiket akkor úgy éreztünk, hogy meg kell lépni. Visszatértek viszont azok a kihívások, amikről korábban beszéltünk. Ismét új szituációhoz, új szerkezethez kellett alkalmazkodni. Az év első mérkőzésén ráadásul Török Ági megsérült. Összességében tehát megint jönnek a nehézségek.

Minden összejött, de alapvetően nem szabad erre fogni a dolgokat. Ebből a szezonból tanulni kell, levonni a következtetéseket és sokkal keményebben dolgozni a következő szezonokban mindenkinek, csapatilag és egyénileg. Akkor fejlődtünk, akkor “volt értelme” ennek az 5. helynek, ha tanulunk belőle és ez még nagyobb munkára, még nagyobb elszántságra ösztökél mindenkit.

Ha egy skálán helyezzük el a csapat teljesítményét, ahol az egyik végpont a BEAC-tól elszenvedett 22 pontos hazai vereség, a másik a későbbi Euroliga-győztes Sopron legyőzése, akkor melyikhez áll közelebb a csapat valós arca?

Nagyon nehéz ezt megmondani. Hiányzott belőlünk, hogy hozzunk egy átlagos jó szintet és abból felfelé legyenek kiugrások. Azért is nehéz megmondani, mert mindig másfajta szerkezetben játszottunk. Mindegyik felállásunknak máshol volt az erőssége.

Én azt gondolom, hogy teljesen mindegy milyen nehézségekkel küzdöttünk, ennek a csapatnak a négybe kellett volna kerülnie. Ha egy kicsit többet odateszünk, kicsivel keményebbek vagyunk, akkor oda tudtunk volna kerülni. A játékereje oda teszi ezt a Győrt.

Fotó: Nagy Gábor

2020 nyarán egy új magyar mag felépítését is célként tűzte ki a klub. Ebben a szezonban ezt a munkát miként értékeled? A statisztikák szépen kikerekedtek a végére, de kérlek egy kicsit nézzünk a számok mögé.

Három játékosnál: Dubei Debóránál, Török Áginál, Weninger Virágnál is sérülések hátráltatták a munkát. A tavalyi évhez képest idén kevesebbet tudtak így fejlődni és emiatt nem tudták hozni a folyamatos állandó jó teljesítményt. Hullámzóak voltak egyénileg. Dombai Réka érettségizik idén, látszott, hogy az iskolában is igyekszik helyt állni.

Ahogy a csapatra, úgy egyénileg is elmondható a lányokról, hogy voltak kiugró teljesítmények, jó periódusok, de sajnos stabilan állandó magas szintet nem sikerült hozni. Sok összetevős ez a kérdés. A tavalyi szezon után magasabbra került a mérce, nagyobb felelősség került rájuk, több mindenre kellett odafigyelniük. Szerintem bennük is maradt hiányérzet.

Mondhatom, hogy az első volt az extra év?

Az első év extrább volt, nagyon sok minden pozitívan jött össze akkor. Több játékos új környezetbe került, ami motiváló tényezőként jön elő. Mindenkinek az volt a jobb szezonja. Az lesz a fontos, hogy ezután a sikertelenebb és rosszabb évad után milyen mentalitással, keménységgel jönnek vissza a lányok. Ahogy az előbb is mondtam, remélem ez több munkára sarkallja őket.

Milyen pozitívumokat emelnél ki, amik megmaradnak ebből az évből?

Egy-egy csapat, illetve egyéni teljesítményt. Az, hogy voltak olyan kulcsmérkőzések, ahol tét alatt jól teljesítettünk. Gondolok például a Csata elleni utolsó alapszakasz mérkőzésre, ahol nem csak a mi kezünkben volt a sorsunk, de tudtuk, hogy nekünk ott mindenféleképpen nyerni kell a harmadik hely esélyének megőrzése miatt és megugrottuk. Ide sorolnám a Sopron mérkőzést, ami szintén pozitív. Ilyen apró kiemelkedő teljesítmények maradnak meg.

Ezen pillanatokon felül én abban bízom, hogy nem múlt el nyomtalanul az év. Keményen dolgoztunk. Annak ellenére, hogy ez nem minden esetben jött ki a csapatból, a lányokból, de az elvégzett munka megmarad és a jövőben megmutatkozik.

Hamar lezárult az évad. Zárásul térjünk ki arra, hogy a következő hetekben hogyan folytatódik a munka?

Most mindenki kapott egy kis pihenőt, utána egyéni, technikai, kondicionális edzések lesznek. Vannak többen, akik felnőtt vagy utánpótlás válogatottakban fognak szerepelni. Olyan egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásokra kerül sor, hogy akik a válogatottakba mennek, ők fizikálisan, taktikailag felkészültek legyenek az ott folyó munkára.

Fotó: Nagy Gábor

Hirdetés