Visszatekintés az UNI-Győr – MÉLY-ÚT szezonjára
:
:
Az UNI Győr MÉLY-ÚT hivatalos honlapján Iványi Dalma vezetőedző összefoglalta az előző szezont, saját és együttese teljesítményét. Az eredmények nem mindig jöttek, hullámhegyek és -völgyek jellemezték a szezont, de Iványi Dalma optimistán tekint a jövő idény elé.
– Összességében hogyan értékelnéd a mögöttünk hagyott szezont?
– Nem az elképzeléseink szerint alakult az idény, hiszen a legjobb négy közé szerettünk volna kerülni, de sajnos nem sikerült. Ennek sok összetevője volt és rajtunk kívülálló okok is közrejátszottak. Gondolok itt sérülésekre, betegségekre, távoztak játékosok is idény közben, így folyamatosan újra kellett terveznünk. Nehéz szezonunk volt, de ezeket nem kifogásként említettem, ezek szimplán a tények. Azért nem sikerült a négybe kerülni, mert ezeket az akadályokat nem tudtuk megugrani. Volt, amikor felül tudtunk kerekedni ezeken, és voltak jó szakaszai a bajnokságnak, de alapvetően mindig csak futottunk az eredmény után, és alkalmazkodtunk a szituációkhoz. Nem alakítottunk ki kontrollt csapatilag, de egyénileg sem. Nem éreztem, hogy lenne egy vezéregyénisége a társaságnak. Két olyan játékosunk volt, aki mindegyik mérkőzésen pályára tudott lépni. Ez is mutatja, hogy csak kevesen voltak szászázalékos állapotban a teljes idény során. Hiányzott egy olyan egyéniség, aki tudta volna a hátán vinni a csapatot a nehéz időszakokban.
– Jól kezdődött az idény, négyből három győzelem, aztán jött az első hullámvölgy és zsinórban öt vereség. Mi lehetett a hullámzó kezdés oka?
– Az előző szezonhoz viszonyítva sokkal hányatatottabb sorsunk volt az előszezonban. Kezdve ott, hogy a két amerikai játékosunk későn érkezett, Török Ági szinte egyáltalán nem volt a felkészülés alatt a sérülés miatt. Ezek már előrevetítették, hogy nem feltétlenül fogunk tudni abban a rendszerben edzeni, ahogyan majd játszani fogunk. Ez rányomta a bélyegét a szezonkezdetre. Volt egy két szép győzelmünk középcsapatok ellen, illetve az EuroCupban szoros meccset vívtunk például a törökökkel, ahol Mompremier még nem is játszott, igazi center nélkül mentünk neki. Hiányos volt a felkészülésünk, nem tudtuk azt a munkát elvégezni, amit szerettünk volna.
– Miután búcsút intettetek Európának jött egy sokmeccsen győzelmi széria. Szerinted ott mi változott az első pár hónaphoz képest?
– Ott decemberben végre volt egy másfél hónap, amikor nem voltak sérülések, tudtunk keményen edzeni és dolgozni. Azt gondolom, hogy az Európa-kupából való kiesés kicsit nagyobb edzésmunkára sarkallta a lányokat. Elkaptunk egy olyan fonalat, ahol az edzéseken is nagyon jól dolgozott a csapat és volt egy kis dac is a dologban, hogy meg akarták mutatni, ennél jobbak vagyunk. Ez mutatkozott meg a teljesítményben, az emberek megtalálták a szerepüket, egy irányba kezdték húzni a szekeret. Jó decemberünk volt, illetve kicsit a január is belelógott. Voltak játékosváltozások, minőségben jobbak érkeztek, a csapat is megtalálta a kémiát. A Sopron elleni győzelem nagyon extra volt, de hosszútávon kicsit szétesett a csapat. Amit kemény munkával felépítettünk decemberben, az mehetett is a kukába.
– Milyen pozitívumokat tudsz kiemelni a szezonból?
– Azt gondolom, hogy a Sopron elleni győzelem nagyon szép volt, valamint az Európa-kupában a székelyek és a törökök legyőzése is komoly fegyvertény volt. Összességében kiemelném a decemberi rohanásunkat, ahol végre megtaláltuk azt a játékot és stílust, amit a jövőben képviselni akarunk. Egy-két taktikai dologban szintjén fejlődött pár játékos, illetve a csapat is. Ezekbe az apróságokba lehet kapaszkodni. Ami a legnagyobb pozitívum, hogy a nagy csalódottságunk ellenére mégis sikerült behúzni az ötödik helyet, ami a csapat tartását is mutatta. Ilyenekre tudnék pozitívumként visszatekinteni. Én idény végén azt mondtam a lányoknak, hogy a következő szezonban derül kia az, hogy a hibákhoz és nehézségekhez való alkalmazkodás mennyire fizetődik ki. Ha tanulunk a hibáinkból és a kihívásokból, és még keményebb munkával javítjuk azokat, akkor volt értelme az idei szenvedésnek.
– A Magyar Kupában szintén hamar kiestünk. Annak a kudarcnak mi lehetett az oka?
– Nagyon akarták a lányok a jó kupateljesítményt, hiszen az előző három Magyar Kupa mindig hamar véget ért, ez volt a negyedik. Sajnos ez görcsössé tette a csapatot és érthetetlen okokból nem sikerült elérni a célt. Talán az is picit közrejátszott, hogy Razseva akkor esett vissza, Mompremier pedig előtte ért vissza Győrbe. Ezt mondanám okként: döntő pillanatokban görcsösek voltunk.
– Neked, mint edzőnek, csapattól függetlenül, mi jelentette a legnagyobb kihívást az előző szezonban?
– Számomra az volt nehézség, hogy a csapat magyar magja megmaradt, illetve a légiós húzóember is. Mindezek ellenére azzal kellett szembesülnöm, hogy ugyanaz az edzői személet és hozzáállás nem működött, mint az előző szezonban és talán későn váltottam. Fel voltam készülve, hogy nehezebb szezonunk lesz, de nagyon sok problémával küzdöttünk és ezekre nehéz volt reagálni. Idény közben kellett szemléletet változtatnom, ami fura volt, mert arra számítottam, ami működött régebben, majd most is fog. Ebben kellett fejlődnöm, hogy ezen változtassak. Lehetett volna keményebben próbálkozni annak a vezéregyéniségnek a megkeresésében, aki a csapatot húzza. Tavaly könnyű helyzetben voltunk Brianna Kiesellel, ő igazi karmester volt a pályán. A szezon első felében első számú irányító nélkül voltunk, nekem pedig az is kihívás volt, hogy a feladatokat és a felelősséget hogyan osszam szét, betöltve az űrt.
– Mit vársz a következő szezontól?
– Ha a lányok egyénileg és csapatszinten is tanulnak ebből a szezonból és a nehézségekből, az extra motiváció lehet számukra, hogy nem akarnak még egy sikertelen szezont játszani. Amennyiben felelősséget vállalnak saját maguk részéről, akkor ismét egy irányba lehet húzni a szekeret és tovább lehet lépni erről az idényről.
