Visszatérés előtt az Atomerőmű KSC Szekszárd – Theodoreán Alexandrát kérdeztük
:
:
Több, mint egy hónap kényszerszünet után visszatér az Atomerőmű KSC Szekszárd. Djokics Zseljkó csapata szombaton 17 órától a PINKK Pécsi 424 ellen lép pályára. Theodoreán Alexandrával beszélgettünk az elmúlt időszakról.
Utoljára október 24-én léptetek pályára. Hogy alakult az elmúlt egy hónap a csapat életében?
Több pozitív eset is volt a csapatunknál, így karanténba kellett vonulnunk. Azt kell, hogy mondjam: a csapat háromnegyede átesett a víruson. Szerencsére most már majdnem mindenki teljesen egészséges és a héten szinte teljes kerettel tudtunk dolgozni.
Sajnos korábban, még a válogatott szünet előtt is, kisebb sérülések hátráltattak minket. Nagyon örülök, hogy visszaállhattunk a munkába. Reméljük, hogy a következő meccseink nem lesznek halasztva. Minden tud az előírt ritmus szerint haladni.
A kényszerszünet alatt mennyire sikerült formában maradni? Talán úgy pontosabb a kérdés, hogy egyáltalán milyen munkát tudtatok végezni?
Kötöttek voltak a lehetőségeink. Négy fal között kellett megoldani a mozgást. Ehhez az erőnléti edzőnktől kaptunk feladatokat. Volt lehetőségünk pár dolgot a konditeremből hazavinni, gondolok itt kisebb súlyokra, mini band-re, szalagokra. Valamelyest lehetett tartani egy fizikális szintet, de mégsem olyan volt, mint ha rendes edzésen vehettünk volna részt.
A visszaállás nagyon pozitív érzés volt. Megörültünk egymásnak és annak, hogy újra együtt dolgozhatunk. Kellett egy kis idő, míg visszaszoktunk az 5:5 elleni edzésmunkába, mert ahogy említettem, már a leállás előtt sem volt teljes a keretünk.
Szerintem szépen haladunk, jól dolgozunk és remélem, hogy meccsről meccsre újra egyre jobban összeszokik a társaság.
Tudom, hogy a szezon első hónapja zavaros volt, sérülések is hátráltatták a munkátokat, de így is lejátszottatok hat meccset. Ezeket hogy értékeled?
Ahogy sokan említették már, idén a kosárlabda, sőt minden sportág, a túlélésre megy. Nekünk 5/1-es mérlegünk van, nincs nagy probléma. Pont abban a fázisban jelent meg nálunk a vírus, amikor elkezdett volna összeállni a csapat.
Az is nehezítette a munkát, hogy vezetőedzőnk pozitív lett, így az utolsó lejátszott mérkőzés, amikor vereséget szenvedtünk a Győrtől, felülírta az addigi hibátlan mutatót. Remélem, hogy ebből még szép dolgok is kisülhetnek, keményen dolgozunk és közben bízunk abban, hogy zökkenőmentes lesz a folytatás.
Fotó: Jantner Zsolt / Atomerőmű KSC Szekszárd
Mennyire lehet visszanyúlni az októberi meccsekhez vagy úgymond “új szezon” kezdődik a leállás után?
Nyilván azokat a meccseket, amiket megrendeztek, nem kell újra lejátszani, ilyen szempontból nem egy új bajnokságot kezdünk. Annyiban beszélhetünk új kezdetről, hogy majdnem minden csapat karanténban volt és emiatt amolyan mini-alapozásra kényszerültek a klubok. Vissza kell nyúlni az alapokhoz és lett egy kis idő a gondolatokat rendezni, a hibákat kijavítani.
Csak ismételni tudom magam, remélem, hogy az a bizonytalanság, ami ezt a járványhelyzetet jellemzi, a továbbiakban elkerüli a sportágat. Sajnos egy darabig még biztosan szurkolók nélkül rendezik a mérkőzéseket, ami egy sportolónak nagyon nehéz. Azon túl, hogy a klubnak eredményt érjünk el, azért dolgozunk nap, mint nap, hogy a saját közönségünket kiszolgáljuk.
Te is említetted a bizonytalanságot. Mennyire lehet a körülöttünk zajló eseményeket kizárni a fejekből és csak a sportra koncentrálni?
Talán mondhatom a többiek nevében is, hogy mindannyiunk szeme előtt az lebeg: az egészségünket őrizzük meg. Az a legfontosabb most. Sajnos a bizonytalanság végig ott lebeg és előfordulhat: amiért dolgozunk, például a mérkőzés, amire készülünk napokon, heteken át, végül törlésre kerül, bármikor újra karanténba kerülhet bárki.
Szerintem leginkább az bolygatja meg a napi munkát, hogy nehezen lehet előre tervezni. A valaha volt legnehezebb szezon ez mindenki számára ilyen szempontból. Attól függetlenül, hogy a koronavírus ennyire hatással van az életünkre, a sportnak valamennyire mennie kell és azon dolgozunk, hogy ilyen körülmények között is, a lehetőségekhez képest, szép eredményt érjünk el. Nyilván szerencsére is szükség van hozzá, de az is fontos, hogy ki tud a folyamatosan változó helyzethez a legjobban alkalmazkodni.
Kicsit térjünk át a 3×3-ra. Elmaradt a novemberi válogatott összetartás. Hogy élted ezt meg?
Nagyon sajnáltam, hogy elmaradt. Régóta nem volt összetartás, tétmérkőzésünk pedig még régebben. Mindig jó hangulatban telik a munka. Bízom benne, hogy februárban már nem lesz semmi akadálya és együtt készülhetünk az olimpiai selejtezőre.
Most már nagyon kellene a közös munka.
Igen, ez így van. Ahogy láttuk a hírekben, minden rivális csapat dolgozott. Én bízom abban, hogy az az összeszokottság, ami évek közös munkája alatt kialakult, átsegít minket ezen. Februárban, illetve a májusi selejtező előtti időszakban, amikor lesz időnk hosszabb közös munkára, rendben leszünk. Nyilván kell egy kis idő, amíg visszaszokunk a 3×3-hoz, de úgymond már a vérünkben van ez a játék. Az eddigi tapasztalatok azért azt mutatják, hogy az átállás már zökkenőmentesen megy.
Fotó: Jantner Zsolt / Atomerőmű KSC Szekszárd
