Magyarország

Visszatérés után – interjú Süle Krisztinával

Szerző: Nagy Norbert

2022.02.09. 18:13

#F1, #Süle Krisztina, #TFSE-MTK

Január elején tért vissza a TFSE-MTK együttesébe Süle Krisztina. Az első tapasztalatokról, a visszatérés kihívásairól beszélgettünk.

Olvasóink rendszeresen találkozhatnak veled, hiszen évek óta segíted a munkánkat a 3×3-as szakágban, de nem gondoltam volna, hogy egyszer még A-csoportos bajnoki szereplés kapcsán beszélgetünk.

Őszintén szólva én sem gondoltam volna… (nevet)

Komolyra fordítva a szót. Bár az utolsó szezonod 2020 tavaszán a világjárvány miatt félbeszakadt, de közben az emlékezetes meneteléssel mégis kerek és szép volt a zárás számodra. Nem féltél attól, hogy egy visszatéréssel kicsit lerombolhatod ezt?

Megfordul az ember fejében ilyenkor: hogy fog ez elsülni, de én pozitív ember vagyok. Olyan félsz, amire utaltál nem volt bennem. Ahogy mondtad, valóban szépen alakult az a szezon, de éppen azért, mert félbe lett vágva, maradt bennem hiányérzet, hogy nem sikerült az elkezdett munkát befejezni. Bár nyilván játékos-összetételben ez már egy másik csapat, de azért még ott is van átfedés és döntően a stáb is maradt. Ezen felül nem is szakadtam el tőlük, mert a mérkőzésekre kijártam, így a kötődés megmaradt.

Természetesen más szezon, másik flow, de fizikálisan és mentálisan készen állok a feladatra. Egyelőre semmi nem utal arra, hogy nekem innen az egyéni pályafutásomat tekintve valami nagyon negatív élményem lenne és más színbe helyezné a lezárást. Azt akkor lezártuk, de most az akkori hiányérzetet tudjuk pótolni.

Milyen munkát végeztél az elmúlt két évben?

Lement 2020 tavaszán az a kötelező karantén időszak és utána következő ősszel heti három funkcionális tréninget csináltam. Az decemberben abbamaradt, mert jött a második hullám miatti leállás és után 2021 szeptemberében tértem vissza a funkcionális tréninghez. Sok idő kimaradt, ami alatt igazából semmi komoly munkát nem végeztem. A kosárlabda pedig csak decembertől tért vissza. Akkor mentem le a Piros csoportos edzésre, mert annyira hiányzott a játék. Utána pedig már jött a megkeresés az A-csoportos csapattól. Semmi titok nincs benne, hogy a PINKK meccs előtt kettőt edzettem az A-csoportos csapattal és négyet-ötöt a Piros csoporttal.

Nagyon szerencsés fizikumod van, hogy ennyi kihagyás után volt visszaút erre a szintre.

Igen, ez szerencse. Amikor újrakezdtem a funkcionális tréninget, akkor fokozatosan egyre jobb formát mutattam. Azért is mertem elmenni a Piros csoportos edzésre, mert úgy éreztem, hogy bírnám. Soha nem voltam egy vastag alkat, de a csapattársak is mondták, hogy még nem láttak ilyen szálkásnak. Nyilván azok a sérülések továbbra is megvannak, amik a pályafutásom vége felé előjöttek. Figyelni kell a derekamra, a lábamra, de ezt nyújtásokkal és terápiákkal meg lehet oldani.

Fiatalodni nem fogok és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fárasztó, nincsen egy-egy fájdalom. Próbálok még nagyobb hangsúlyt fektetni arra, amit egy élsportolótól élvárnak. Mindent megteszek, hogy jól legyen a testem. Ettől függetlenül nagyon fontos, hogy nem mondtam volna igent, ha nem éreztem volna jól magam mentálisan és fizikálisan. Ha valamelyik a kettő közül nem lett volna meg, akkor nem térek vissza.

Megváltozott és megfiatalodott a csapat kerete az elmúlt két évben. Hogy fogadtak a társak?

Belecsöppenni egy csapat életébe mindig furcsa. A játékostársakhoz, a környezethez újra vissza kellett szokni. Az az igazság, hogy a keretből szinte mindenkit ismerek valamilyen kötődés alapján. Vagy korábban csapattársak voltunk, vagy játékosom 3×3-ban, így gyorsan be tudtam illeszkedni, megtaláltuk a közös hangot.

Az edzésen elvégzett munkámmal és azzal az energiával, amit próbáltam hozni, mindent megtettem a beilleszkedés érdekében. Ha mondhatom azt szemléletesen, szerencsére nem kerültünk olyan helyzetbe, hogy „idejött ez az öreg nő és mit akar”. Nem telt el még olyan sok idő, de most úgy érzem: mindenkivel megtaláltam a közös hangot és élvezem a közös munkát. Nagyon sokat segít, hogy edzőként az elmúlt két évben is ott voltam a pálya mellett, tehát nem szakadtam el a kosárlabdától.

A PINKK elleni győztes bajnokin tértél vissza. Milyen érzésekkel gondolsz vissza arra az estére?

Az első meccs rögtön érdekesen alakult. Nem tudtam leutazni a csapattal, mert nekem előtte egy órától az Óbudai Kaszásokkal kadett leány mérkőzésem volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az a megállapodás az érintett klubokkal, hogy az edzői munkám nem sérülhet, mindig ott tudjak lenni a csapatommal és meccselhessek is.

A kadett mérkőzés után Apukám vitt le Pécsre. Időben megérkeztem, ezzel nem volt gond, de furcsán jött ki. Izgultam a mérkőzés előtt. Amolyan várakozásos izgulás volt bennem, de nagyon élveztem. Az a sok évnyi tapasztalat nem tud elveszni, de természetesen labdakezelés, robbanékonyság és hárompontos dobások terén volt egy kis bizonytalanság. Az első kosaramnál az egész kispad felugrott és nem lehetett nem élvezni az egész szituációt. Elképesztő élmény volt.

A DVTK ellen ponterős szerepléssel folytattad. Ráadásul rögtön országos közönség előtt.

Igen, másodikként jött a Diósgyőr. Az televíziós mérkőzés volt és úgy voltam vele, hogy mindent ki akartam adni magamból, megmutatni, hogy miért tértem vissza. Elképesztően jól sikerült a saját szempontomból. A csapat szempontjából sajnáltam, hogy a végére elfogytunk, de Ali és Elly nélkül is felzárkóztunk 51-51-re. Magamat is megleptem akkor, de a bizonyítási vágy hajtott előre. Túlzás nélkül olyan dolgokat csináltam, amiket pályafutásom alatt sem. Nagy erőt adott az is, hogy a játékosaim élőben szurkoltak nekem

A Győr meccs volt az utolsó, amit lejátszottunk. Több hiányzónk volt és más jellegű edzésmunkát végeztünk előtte, mint szoktunk. Ott sem éreztem rosszul magam, de akkor pontokban nem úgy jött ki a lépés. A válogatott szünet előtt még a Csatával játszottunk volna. Keményen dolgoztunk, az egész csapat nagyon jól ment előtte napokban. Úgy éreztem, hogy jó flow-ban vagyunk. Sajnálom, hogy elmaradt, de ez a Covidos időkben sajnos benne van.

Nagy ereje idén a TFSE-nek, hogy a fiatalok komolyan hozzá tudnak tenni. Ez még Baa Dominika kiválása után is igaz. Ebben a rendszerben hol látod a helyed?

Baa Dominika sérülése nyomán jött a visszatérésem. Nagyon sajnálom őt, mert egyre jobban felvette az A-csoport ritmusát, meghatározója volt a TF-nek. Remélem, hogy gyorsan fog rehabilitálódni, mert mentálisan és fizikálisan is erős. Senkit nem szeretnék kiemelni, a többi fiatal is sokat vállal a csapatnál.

Azt a szakmai stábbal és a klubvezetéssel is egyértelműen megbeszéltünk, hogy nem cél a visszatérésemmel fiataltól elvenni helyet, de a sérülések után van mozgástér a keretben és mivel ismerjük egymást, így egyik fél szempontjából sem lutri a közös munka.

Most egy hosszabb szünet lett a Csata meccs halasztásával. Január 22-én léptetek pályára utoljára és a következő meccsetek a Magyar Kupa negyeddöntője lesz február 18-án. Ez az egy hónap mivel telik?

Kaptunk kis pihenőt, a légiósok is hazautazhattak, mert az év végén az ünnepek alatt erre nem volt lehetőségük. Belefér ilyenkor egy mini-alapozás, átismételni az alapokat és mellette foglalkozni kell a csapat dolgaival, finomítani azokat. Most már extra újdonságok nincsenek, de támadásban és védekezésben csomó mindenben lehet finomítani. Ilyenkor szünetek alatt sokkal többet tudnak foglalkozni magukkal a csapatok, mint amikor sorban jönnek a meccsek. Nem szabad lebecsülni ezt az időszakot.

A Magyar Kupában a Sopron lesz az ellenfél a negyeddöntőben. Két éve emlékezetes elődöntőt vívtatok. Látsz esélyt hasonlóra?

Nyilván ez a legrosszabb sorsolás, a Sopron egy fantasztikusan jó csapat, de érzek egyébként esélyt arra, amit mondtál. Nem fogunk feltett kézzel kimenni a pályára és kiadunk magunkból mindent. A legfontosabb és őszintén ezt kívánom, hogy ne jöjjön közbe semmi és mindkét csapat teljes legyen, úgy mérjük össze a tudásunkat. Onnantól lesz, ami lesz.

Pihentebb állapotból fogunk a Magyar Kupára menni és veszíteni valónk sem lesz, így a felszabadultsággal együtt ez remélem, hogy jó teljesítményt hoz ki belőlünk. Ha tudunk hozni egy tökéletes meccset, akkor akár egy hasonló is kijöhet, mint két éve.

A Csata meccs márciusi pótlása azt jelenti, hogy a Magyar Kupa után jön két hét négy meccsel közvetlen riválisok ellen. Intenzív, nagy téttel bíró időszak lesz. Milyen érzésekkel várod azokat a találkozókat?

Addig eltelik pár hét, de én érzem a csapatban az erőt a rájátszás elérésére. Ahogy mondtam, most az elhalasztott Csata meccs előtt mindenki egészséges volt és jó edzésmunkát végeztünk. Nagyon bízom benne, hogy ez így is marad.

Előre kalkulálni nem lehet és abba nem is szeretnék belemenni, hogy hányat kellene megnyerni abból a négyből, milyen forgatókönyvek lehetnek. Magunkra kell figyelni, úgy kell számolni, hogy az összeset meg kell nyerni és akkor biztosan nem lesz baj.

További folytatáson gondolkozol?

Ezzel most egyelőre nem foglalkozom. A szezon végéig állapodtunk meg, nem tudom, hogy mi lesz utána. Most arra szeretnék koncentrálni, hogy a csapatnak ebben a pár hónapban tudjak segíteni.