:
:
Múlt héten vasárnap ért véget az U20-as A-divíziós Európa-bajnokság Portugáliában. Természetesen idén sem marad el hagyományos visszatekintõ szerkesztõi jegyzetünk, amiben megnézzük, hogy az európai elit legidõsebb utánpótlás korosztálya miként teljesített és mit hozhat a jövõ számukra.
Írta: Nagy Norbert
Az U20-as Európa-bajnokságot nagy csatában Spanyolország nyerte, miután a döntõben 71-69-re múlták felül Olaszországot. A bronzérmes pedig Oroszország lett, akik Szerbiát gyõzték le. A nagy nemzetek közül Franciaország szorult ki a legjobb négybõl, mindössze a 6. helyen végeztek. A tavalyi érmesek közül pedig Hollandia mindössze a 9. helyen zárt, annak ellenére, hogy nagy volt az átfedés az elmúlt két nyár kerete között.
Spanyolország ismét minden vitt, de bizakodhat az üldözõboly is
Azok számára, akik legalább egy spanyol meccset láttak errõl az Európa-bajnokságról, nem lehet kérdés, hogy melyik volt a legjobb csapat. Már-már közhelyszerûen jelenik meg minden nõi kosárlabdával foglalkozó portálon, hogy a spanyolok milyen jól felkészítettek fizikálisan, gyorsak, jól dobnak, miközben taktikailag rendkívül érettek már ebben a korban. Ez mind igaz idén is, de ugyanezt el lehet mondani a többi élcsapatra is. Ami igazán kiemeli õket a mezõnybõl, az a döntéshozatal minõsége és gyorsasága. Természetesen a spanyoloknál is csúszik hiba a gépezetbe, két meccsen is leadtak nagy elõnyt és ha elveszítik a döntõt, akkor most a nyár meglepetésérõl írnánk, de ez összességében a spanyol csapatokra jellemzõ erényeket, a szakmai munka minõségének értékét nem csökkenti. A spanyoloknál az elmúlt években a profik közé való átvezetés során volt egy kis megakadás néhány elhamarkodott szerzõdés miatt. Érdemes Queralt Casas vagy Astou Ndour nem jól sikerült török kitérõjére gondolni, nagy pofon volt a Rivas Ecopolis meggyengülése is. Ettõl függetlenül nem kell félteni Spanyolországot.
Olaszországban elvitathatatlanul elindult valami. A FIBA idei két tornájáról eddig két ezüstérmük van, az U17-es Világbajnokságon és az U20-as A-divíziós Európa-bajnokságon is döntõt játszottak. Ez nem véletlen. Jó szerkezetû csapataik voltak idén, melyeket egyénileg kifejezetten képzett játékosok alkottak. Az olaszok is azon nemzetek közé tartoznak, akik számára az utánpótlástornák több eredményt tartogatnak, mint a felnõtt világversenyek, de még ebbõl a sorozatból is kilóg az elmúlt két év. Az U17-es VB-n villogó Sara Madera vagy az U20-as EB MVP-je Cecilia Zandalasini hatalmas karrier elõtt áll. Nagyon sok múlik majd azon, hogy miként sikerül õket átvezetni a profik közé. Látható, hogy napjaink olasz élcsapatai (Schio, Ragusa, Reyer Venezia, Lucca) igyekeznek lehetõséget adni a fiataloknak és ahogy az lenni szokott, az elmúlt napok nyilatkozatai arról szólnak, hogy ez a generáció lehetõséget kap majd. Reméljük tényleg így lesz, szükség lenne egy erõs Olaszországra.
Az oroszoknál a 2010-es évek elejének mélypontja után összerakták az utánpótlást. Beindultak az akadémiák, melyek közül a Szpartak Moszkváé kiemelkedik és kezdik belátni a csapatok, hogy hazai játékosok nélkül nem megy. Portugáliában Daria Kolosovskaia és Raisa Musina remekelt, hozzájuk csatlakozik majd Maria Vadeeva is. Kiemelkedõ fizikális adottságokkal rendelkeznek, a fontos mutatókban vagy elsõk vagy a spanyolok mögött másodikak voltak. Kifejezetten magas, jól lepattanózó generáció formálódik. Minden esély megvan, hogy újra a régi eredményességet elérjék. Örömteli, hogy nem csak a középmezõny, de egy Orenburg vagy Kurszk is igyekszik szerepeltetni fiatalt.
A negyedik helyre futott be Szerbia, akikrõl Aleksandra Crvendakic kapcsán sokat írtunk. Rajta igazán látszódott az Euroliga rutin, megmutatkozott, hogy mennyit ér a legjobbak között szerepelni. Mellette hasonlóan kiemelkedõ egyénisége ennek a generációnak nem volt, de gyakorlatilag minden értékelés a csapategység és az akaraterõ diadalának állítja be a négy közé jutásukat. A szerbeknek nincs okuk arra, hogy visszaeséstõl tartsanak, hiszen ez a keret az elmúlt évek korosztályos válogatottjainak legjobbjaival kiegészítve alkalmas lehet arra, hogy ugyanazt a stílust, ugyanazt a játékfelfogást, mint az Európa-bajnok felnõtt csapatuk, tovább tudja vinni. Szerbiának az izgalmas kérdés hagyományosan ott kezdõdik, hogy milyen irányt vesz a játékosok pályafutása külföldön. Nem mindenkinek van olyan szerencséje, mint Crvendakicnak Sopronnal, ahol egyértelmûen ki tudja hozni magából maximumot, ráadásul mindezt nemzetközi kupaszereplés mellett.
Akik csalódottak
Nem minden válogatottnál lehetnek elégedettek az Európa-bajnoki szerepléssel. Franciaország mindössze a hatodik helyen zárt, ez az elmúlt évek egyik leggyengébb U20-as eredménye náluk. Lisa Berkani személyében egy extraklasszis játékosa volt ennek a csapatnak, de másik oldalról nézve egyéni megoldásai, sokszor túlzott érzelmekkel teli játéka nem feltétlenül szolgálta mindig a legjobban a csapat érdekeit. A francia csapatokhoz képest sokkal hullámzóbb teljesítményt nyújtott ez a keret, nem volt meg az a kohézió, mint korábban. Ez betudható a sérüléseknek is, nem kell messzemenõ következtetést levonni egy rossz nyárból. Ez is azt mutatja, hogy még a legnagyobbaknál sincs garancia a sikerre.
A tavalyi bronzérmes Hollandia a kilencedik helyen fejezte be a tornát. A hollandoknak nagyrészt visszatérhetett még erre az évre a tavalyi bronzérmes keretük. Abból a csapatból többen az Egyesült Államokban folytatták tanulmányaikat és érzõdött, hogy más versenyrendszerbõl, más terhelésbõl érkeznek. Semmit nem von le ez az eredmény a hollandok tavalyi menetelésének értékébõl. Inkább rávilágít arra, hogy hosszú az út, amíg ebbõl felnõtt szinten is eredményes válogatott formálódik.
Portugália házigazdaként és a csoportkörben Spanyolország legyõzõjeként nagyon belelkesedett a torna elején. Azt azonban látni kell, hogy ez a csapat jórészt az U18-as A-divízióból kipottyanó keretre épült és nagy csodák ilyenkor nincsenek. Nyilván hazai oldalon maradt hiányérzet, õk a nyolc közé jutást elérhetõnek tartották. Reálisan nézve azonban ennél a 10. helynél feljebb sokkal jobb alapképességû csapatok végeztek.
A kiesõk közül Szlovákiáról és Németországról már írtunk korábban. Jól mutatja az új lebonyolítás sajátosságát, hogy mindkét válogatott két mérkõzést nyert a csoportban, de ez nem jelentett semmit a folytatásban.
Ahol elégedettek lehetnek
Természetesen vannak olyan nemzetek, amelyek a lehetõségeikbõl, képességeikbõl kihozták a maximumot és a maguknak kitûzött célokat elérték. Ide tartozik az 5. helyezett Belgium, akik egymást követõen egy sokadik generációval szorongatták meg az U20-as európai elitet. Ide sorolhatjuk a letteket, akik hosszú kihagyás után tudták negyeddöntõt játszani és ott vannak a lengyelek. Egymást követõ két évben jutottak a legjobb nyolc közé, irigylésre méltó.
Az A-divíziós tagságot nagy csatában megõrzõ nemzetek közül Törökország egy kifejezetten szerény kerettel, de nagyot küzdve tudott a legjobbak között maradni. Ugyanez igaz a svédekre és a bosnyákokra, akiknek ráadásul a 11. és 12. helyükkel az utolsó napokban már számolgatni sem kellett.
