Eredményes visszatérés után – Papp Diával beszélgettünk
:
:
Másfél hónap kihagyás után ismét pályára léphetett a Vasas Akadémia csapatában Papp Dia. Az 5-8. helyért zajló párharcban a PEAC ellen kivívta a sorsdöntő harmadik mérkőzés jogát a Vasas, melynek színeiben szombaton a visszatérő irányító 14 pontot, 4 lepattanót és 4 gólpasszt ért el. Papp Diával beszélgettünk.
Hogy vagy? Milyen állapotban van a műtött lábad?
A lábam most már 100%-os, jól sikerült a rehabilitációm és szerintem a lehető legjobban tudtam visszatérni. Nagyon örülök, hogy másfél hónap után ismét pályára léphettem, így még kivehetem a részem a rájátszásból. Az pedig, hogy győztes meccsen sikerült visszatérni, külön öröm.
Az első hírek még arról szóltak, hogy az alapszakasz hajrájában újra ott lehetsz a pályán, végül azonban másfél hónapot hagytál ki. Mi történt?
Igen, sajnos szövődménye lett a műtétnek. Trombózist kaptam és ez nagyon megnyújtotta a rehabilitáció idejét. Arról volt szó, hogy kis rutin beavatkozás lesz és az alapszakasz utolsó mérkőzésén a PEAC ellen vissza tudok térni. Sajnos erre később kerülhetett sor.
A 3×3-as terveidet már nem befolyásolja a műtét?
Szerencsére túl vagyok a nehezén. Már csak gyógyszeres kezelés zajlik, ami egy hosszabb folyamat. Az orvosaim, akikkel konzultáltam, mindenki azt mondta, hogy nyugodtan játszhatok és semmiben nem befolyásolja a felkészülést a nyári időszakra.
Fotó: Vasas Akadémia
Folytassuk egy kicsit vidámabb témákkal. Volt egy nagyon sűrű időszakotok december 9. és január 24. között, amikor 12 tétmérkőzést vívtatok. Ezek közül kilenc alkalommal teljesítettél 10 pont felett. Én úgy érzem, ebben látható a legnagyobb változás a játékodban a korábbiakhoz képest.
Igen, talán ezen a téren sikerült előre lépni és a Vasasnál újra vezér-szerepet kaptam, vállaltam. Mint irányító, nyilván még mindig nem az az elsődleges feladat, hogy én dobjam a legtöbb pontot, hanem az, hogy szolgáljam ki a csapattársaimat. Úgy érzem, most sikerült megtalálni az arany középutat, hogy gólpasszokban előrébb tudtam lépni és a pontgyártásból is kiveszem a részem.
Még mindig szokatlan kimondani, hogy a keret legrutinosabb játékosa vagy. Hogy érzed, tudod egy kicsit terelgetni a társaidat?
Igen, ez akárhányszor szóba kerül, még mindig furcsán hangzik, hogy a magam 25-26 évével én vagyok a legidősebb játékos és én képviselem a rutint. Ami szerintem még mindig nem számít rutinnak a harmadik profi szezonommal a hátam mögött. Úgy gondolom, hogy ezek a fiatal játékosok tényleg hallgatnak rám és szinte isszák a szavaimat, ami jól is esik.
Próbálom a maximumot nyújtani azon a téren, hogy terelgessem őket és amennyire lehet, az eddigi tapasztalataimat átadjam. Amiket ők esetleg még nem látnak, nem éreznek a pályán, azokat megmutatni nekik. Szerintem ez a szezon végére szépen ki is alakult és látom az előrelépést ilyen téren is.
Az idei Vasas ereje miben rejlik?
Nehéz ezt megfogalmazni, talán abban rejlik az erőnk, amit az év elején is mondtam neked: nálunk nincsenek sztárjátékosok, hanem fiatal tehetségek, akik csapatjátékosként küzdenek egymásért. Ez mutatja meg igazán a mi erősségünket.
Hiszünk egymásban, hiszünk a csapattársainkban és bárkinek, akinek odaadjuk a labdát, tud pontot dobni, védekezésben képes leszedni az emberét a pályáról. Szépen vannak asszisztok is. Emiatt vagyunk sikeresek és jutottunk el oda, hogy az 5-6. helyért kiírt párharc eléréséért vívhatunk ki-ki mérkőzést.
Fotó: Vasas Akadémia
Mondhatom, hogy nagyjából a maximumnál vagytok az eredményeket tekintve?
Talán ebben a szituációban, hogy egész szezonban ennyi sérültünk volt, mondhatjuk, hogy kihoztuk ebből a maximumot. Én nagyon reménykedem abban, hogy még ennél is tudunk előrébb lépni és odaérni az 5-6. helyre a keddi mérkőzés megnyerésével. Abszolút nem lehetünk azonban elégedetlenek az idei szezonban mutatott teljesítményünkkel. Erőn felül teljesítettünk és büszke vagyok a csapatunkra!
A Sopron elleni negyeddöntőt, ami három meccsre nyúlt, miként élted meg kívülről?
Egyértelműen tudtuk, hogy nem mi vagyunk az esélyesek. Az volt a célunk, hogy jó mérkőzéseket tudjunk játszani. Feszített tempó jellemezte a párharcot, kevesen voltunk, szűkös rotációval dolgozott a csapat. Sokat kivett a játékosokból, így a nagy arányú vereségek a három mérkőzésről annak tudhatóak be, hogy nem szerepelhettünk teljes kerettel. A harmadik mérkőzés kapcsán csak azt tudom mondani, hogy emberek vagyunk és hibázhatunk. Próbáltunk tisztességgel kiállni, játszani és – nem tudok szebben fogalmazni – letudni a mérkőzést.
Én általában úgy szoktam megközelíteni ezeket a mérkőzéseket, hogy esélyt kínálnak tapasztalatszerzésre és élmények gyűjtésére. Talán ebben a szezonban ezen párharc során fordult elő először, hogy a különbséget látva ennek a célnak már nem feleltek meg a mérkőzések. Te hogy érzed?
Nyilván a szempontunkból az ilyen találkozókon ez a lehet a cél, amit te is említettél és valóban ekkora különbség, ilyen negyedek után talán már nem beszélhetünk erről. Én azt mondtam a lányoknak, hogy el kell felejteni ezt a három mérkőzést, nem szabad vele foglalkozni, mert teljesen különböző célokért küzd a két klub. Fókuszálnunk kell a reálisan elérhető célokra.
Ezt követte az 5-8. helyért zajló párharc első meccse Pécsett, ahol aztán a végjátékban is mutatkozott győzelmi esélyetek. Hogy láttad azt a csatát?
Én nem utaztam a csapattal, mert akkor volt az utolsó kontroll-vizsgálatom, de természetesen ugyanúgy követtem az élő képet. Nagyon picit elengedtem az első negyed után, de amikor láttam, hogy felébredtek a lányok és kiegyenlített mérkőzést játszottak, meggyőződésem volt még az utolsó pillanatokban is, hogy nyerhetünk.
Itt is látszódott a kulcspillanatokban, hogy fiatalok vagyunk és megmutatkozott a rutintalanság. Nagyon büszke voltam a lányokra, hogy egy magasabban rangsorolt csapat ellen szoros mérkőzést tudtunk játszani. Ennek fényében léptünk pályára a visszavágón. Nem feltett kézzel mentünk ki, Dorka is visszatért mellettem. Ezáltal már tudtunk rendes rotációval, szerkezettel játszani és elhozni a győzelmet.
Az első negyed az idei legjobb teljesítményetek volt?
Én inkább azt mondanám, hogy nagyon motiváltan kezdtük a visszavágót. Már az első percekben elkaptuk a ritmust, ami abszolút nem jellemző ránk. Inkább mindig mi futunk az eredmény után és küzdünk a fordításért. Most viszont támadásban és védekezésben is sikerült a megbeszéltekhez tartani magunkat. Már az első percekben domináltunk a pályán. A PEAC nem találta a ritmust, de természetesen náluk is voltak hiányzó kulcsjátékosok.
Úgy értékeltem a mérkőzés végén, hogy a második félidőben kicsit elfáradtunk és kijött, hogy fiatalok vagyunk. Emellett viszont tényleg a maximumot nyújtottuk és megtartottuk azt a pár pontos előnyt, így megszereztük a győzelmet. Ennek köszönhetően pedig visszamehetünk egy harmadik mérkőzésre.
A harmadik találkozóra való felkészülésben a csütörtöki vagy a szombati meccshez kell inkább visszanyúlnotok?
Nehéz bármit mondani olyan szempontból, mert az első találkozón Dorka és én hiányoztunk a mi rotációnkból, a második találkozón a PEAC-ból hiányoztak még többen, mint csütörtökön. Emiatt az erőviszonyokat nehéz felmérni.
Biztos, hogy sokkal nehezebb mérkőzés lesz, mint a szombati. Idegenben fogunk játszani és várhatóan visszatérnek játékosok a PEAC-hoz. Nagy kihívás, de ha tudunk úgy játszani, mint itthon és tartjuk magunkat a megbeszéltekhez, akkor nagyon jó meccset játszhatunk. Bízom benne, hogy győztesen hagyjuk el a pályát.
A folytatás programja, illetve a 3×3-as edzőtábor miként alakul?
A másik ágon a Csata és a TF között még csak most lesz a második mérkőzés. Nekünk kedden biztosan lezárul a párharc és eldől, hogy az 5-6. vagy a 7-8. helyért megyünk. Utána még meg kell várni a másik párharc végét, hogy kit fogunk kapni és ők mennyi pihenő időt szeretnének, hogy tudunk a következő fordulót tekintve megállapodni. Amint lemegy a bajnokság, május 10-én kezdjük a 3×3-as felkészülést. Ez még akár egy héttel előrébb is jöhet a bajnoki döntő függvényében. Május végén pedig már utazunk Grazba.
