Magyarország

Visszatekintés a magyar válogatott Eb-selejtező sorozatára – interjú Székely Norberttel

Szerző: Nagy Norbert

2021.02.14. 20:19

#2021 Európa-bajnokság selejtező, #F1, #Magyar válogatott, #Székely Norbert

Múlt héten ért véget a 2021-es női kosárlabda Európa-bajnokság selejtezője. A magyar válogatott két győzelemmel és két vereséggel zárt. Hármas körbeverés eredményeként a csoportunkból az általunk kétszer legyőzött Szlovákia vívta ki első helyen a részvételt a kontinenstornán. Székely Norbert szövetségi kapitányt kértük egy kis visszatekintésre a 2019 novemberében indult sorozatra.

Több nyilatkozatot is adtál az Eb-selejtezők vége óta, így rögtön vágjunk a közepébe. Egy olyan kérdéssel kezdeném, ami sikeres kvalifikáció esetén is előkerült volna. Nekem az a benyomásom, hogy a most előre lépő generáció fejlődése a nemzetközi szinthez képest nem volt olyan ütemű, amivel a visszavonuló, sérült vagy bármilyen okból hiányzó rutinosabb játékosokat pótolni lehetett volna.

Ez nagyon sok összetevős szituáció és erről feltétlenül beszélni kell, nem is kérdés. Nem szeretném ezt rátenni csak a játékosokra. Bizonyos tekintetben akkor, amikor nagyon fontos döntő helyzetekben voltunk, a stáb is a rutinosabb játékosok felé fordult. Egyértelműen ők voltak azok, akik felemelték azt a bizonyos zászlót és vitték magukkal. Ez nem azt jelenti, hogy a fiatalabbakban nem bízunk.

Nagyon vékony mezsgye van ebben a válogatottban, hogy ki számít fiatalnak. Például egy Studer Ágit sorolhatjuk a rutinosabbak közé mindössze 23 évesen, mivel most már negyedik éve a felnőtt válogatott kezdő irányítója. Beszélhetünk Határ Bernadettről, aki 1994-es születésűként szintén tapasztaltabb. Ők voltak azok, akik jobban feltalálták magukat.

Összességében az én döntésem volt, hogy ki mikor és mennyit játszott.

Kialakulhat egy kettősség a magyar női kosárlabdában? Gondolok arra, hogy itthon ismert környezetben születnek szép teljesítmények, de komfortzónájukon kívül nem lesznek annyira magabiztosak a játékosaink.

Súlyt kell helyezni a fiatal játékosokra nekem is – ez az első – és a kluboknak is. Olyan helyzetekben kell teljesíteni a fiatal magyar játékosoknak, amelyikben aztán már komfortosan mozognak az esetek többségében. Fontos lenne, hogy a klubokban is és a válogatottnál téthelyzetekben tudnánk játékperceket adni a fiataloknak. Nyilván nem mindig, mindenhol van ennek meg a lehetősége, de én továbbra is bizakodó vagyok.

Mit veszítettük azzal, hogy nem jutottunk ki az Európa-bajnokságra? Természetesen a garantált három csoportmeccsen túl.

Sokat, nagyon sokat. Ennek akkor lesznek láthatóak vagy nem láthatóak a következményei, amikor a következő Eb-selejtezőt fogjuk játszani. Szerettem volna, ha ott van a csapat, mert ennek a tudatos fiatalítási hullámnak vannak lépcsőfokai. Ezeket a lépcsőfokokat a magyar női kosárlabdában Európa-bajnokságokban mérik. Ez a lépcső kellett volna ahhoz, hogy 2023-ban egy jó, ütőképes csapat állhasson oda az Európa-bajnokságra. Ez még mindig nincs kizárva, hogy így lesz, de nehezebbnek ígérkezik az út.

Ha jól értem, ha a 2023-as eredményességi célt nézzük, akkor gyakorlatilag az a lehetőség esett ki, amikor élesben lehetett volna gyakorolni?

Lehet így is fogalmazni. Az a teher, amelyikkel most játszott volna az Európa-bajnokságon a válogatott, nincs. Egy felkészülési periódus lesz, amiben még az sem biztos, hogy tudunk edzőmérkőzéseket játszani, mert a koronavírus lehet, hogy ezt is megakadályozza. Nagyon sajnálom, hogy így alakult. Téthelyzet és nyomás kellett volna ennek a csapatnak, ahol megmutatkozik: kire lehet számítani.

Visszatekintve a 2021-es Európa-bajnokság selejtezőjére, mondhatom, hogy az első amszterdami mérkőzés, még a pandémia előtt, tűnik a kritikus pontnak? 

Nem alakult még ki az a hierarchikus felépítés, ami a további mérkőzésekre már jellemző volt. Nem láttuk azt, hogy a holland csapat milyen játékerőt képvisel pontosan, mivel ők nem voltak jelen az európai körforgásban. Ez így mind együtt komoly nehézségek elé állított minket.

Az azt megelőző Európa-bajnokságon nagyon sokat játszottunk Horti Dórával és Raksányi Krisztinával. Ők kiestek és ez alapvetően befolyásolta, hogy milyen rendszert alakítunk ki az alatt az 5-6 nap alatt, ami felkészülési lehetőség volt. Akkor a rendszert is keresgettük még.

Ezt követte 2020, amikor az ismert okok miatt nem mindent tudtunk befolyásolni a csapat életét tekintve. Hogy emlékszel vissza arra az évre? 

Nagyon nehéz volt. Ez a 2020 egyébként is nagy kihívások elé állította az egész világot. A magyar válogatott pedig kifejezetten rossz szituációkba került bele. Gondolok arra, hogy elveszítettük a hazai pálya lehetőségét. Ha beszélhetek ennyire haza, ha az megmarad, akkor Eb-részvételről beszélhetnénk most.

Nagy mértékben befolyásolt a koronavírus, amely miatt a novemberi amszterdami mérkőzésre három olyan játékost veszítettünk el, akik döntő fontosságúak lettek volna. Akkor ráadásul Yvonne Turner még sérüléssel bajlódott, így sok jó nem jut eszembe a 2020-as esztendőről.

Azt szerintem fontos kiemelni, hogy a korábbiakban említett problémák sikeres kvalifikáció esetén is meglennének.

Egyetértek. Azok a problémák természetesen megvannak. Én optimistán szoktam nyilatkozni a jövőről, de ebben a helyzetben nem mondhatom azt, hogy minden tökéletes és akkor sem mondhattam volna, ha bejutunk az Európa-bajnokságra. Ez a sorozat megmutatta a gyengeségeinket és ha ezeket nem tudjuk megoldani, akkor bizony nem fogunk tudni előre lépni.

Gondolok például a fizikai felkészítésre, amelyik alapvetően befolyásolja a női kosárlabdát is. Amikor nálunk csak egy kicsit fizikálisabb csapat ellen kell játszanunk, akkor még le tudjuk győzni a korlátainkat, de ha már jóval fizikálisabb az ellenfél, akkor azt nem tudjuk megtenni. Ez jellemző az utánpótlásra is.

A női kosárlabda kétarcúságát még tovább erősítette ez a selejtező. Két olyan nemzet (Lettország, Magyarország) kiesett, amely Euroligás csapatot is ad, kiesett egy Európa Kupa résztvevő nemzet (Ukrajna) válogatottja 2019-hez képest. Ugyanakkor négy olyan csatlakozott a mezőnyhöz, amelynek sem Euroliga, sem Európa Kupa képviselője nincs. Ez mit mutat neked?

Már két éve az Európa-bajnokságon Nagy-Britannia négy közé jutása kapcsán is feljött ez a téma, hogy erős bajnokság nélkül tudnak ütőképes válogatottat építeni. Állandó példaként ugyanez igaz Szerbiára. Nézzük meg, hogy hol játszanak az említett válogatottak játékosai. Sokan úgy szerepelnek külföldön, hogy meghatározóak.

Sokféle út van. A magyar az, hogy mi rendelkezünk egy erős bajnoksággal, amiben kell teret hagyni a magyar fiatal játékosoknak. Vannak, akik ezt súllyal megteszik, vannak, akik ezt kevésbé. Jelen pillanatban magunkat kell nézni és a lehető legjobb jövőt kialakítani.

Mi a következő lépcsőfok?

Háromhetes nyári összetartást szeretnénk csinálni. A következő lépcső az november, amikor az Európa-bajnoki selejtezők kezdődnek. Ahol megpróbálja ez a közösség bebizonyítani, hogy ez egy olyan selejtező-sorozat volt, ahol egy kicsit saját magunk okán, kicsit a körülmények okán, de nem sikerült a várakozásaink szerint teljesíteni.

A következő sorozatban szeretném, hogy mutassuk meg: igenis ott van a helyünk az Európa-bajnokságon. Ezzel azt is elmondtam, hogy a következő ciklusnak egyértelműen az az elvárása, hogy legyen ott a válogatott az Európa-bajnokságon.

Milyen pozitív benyomásaid vannak ebből a másfél éves időszakból?

Egyrészt vannak játékosokkal kapcsolatos pozitív tapasztalatok. Mivel a negatívumokat sem emeltem ki külön, így itt sem tenném. Vannak játékosok, akik elkezdtek beépülni, akikre lehet számítani hosszú távon és ez az alap. Jó látni azt is, hogy van összefogás és például akkor, amikor Fegyverneky Zsófia visszatéréséről volt szó, kvázi első szóra mindenki támogatta, a soproni klub, a szövetség és természetesen Zsófi is vállalta.

Nehéz kérdés, hogy ezen az úton kell-e haladni vagy egy kicsit más utat kell találni. Egy biztos, hogy nem mondhatunk le az értékeinkről és itt nem a magyar válogatottról, hanem az egész kosárlabda közösségről beszélek.